Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban

Balázs Bélát azonban nemcsak az előzőkben jelzett problémák indítják arra, hogy magyarra fordítsa ezt a maga nemében is jelentős könyvecskét. Miközben Berlinben, az emigrációban nagyhatású munkásszínpadokat szervez, mindinkább foglalkoztatják az ifjúság nevelésének Európa-szerte napirenden levő kérdései is, amelyek jogos aggodalommal töltik el, mert világosan látja: ez már nem „csak" pedagógiai probléma, hanem messze túlmutat azon. Kosztya Rjabcev naplójá-t bevezető előszavában így ír a Korunk hasábjain : „Az a szép könyv, amit a Korunk alább folytatásokban közöl a mai orosz iskolák ifjúságával foglalkozik, a forradalom ifjúságával tehát, amely pontosan az ellenkezője az ifjúság ama forradalmának, mely Európaszerte mutatkozik. .. . Nincs még egy olyan szánalomra méltó szegénységi bizonyítvány mint az a kultusz, amelyet Európa-szerte az ifjúsággal űznek. Az ifjúság ... a morális hadfelszerelési-ipar robbanóanyaga, mely pro és contra egyformán felhasználható. Ilyenek a cserkészek, akik előtt semmiféle út se áll... Ez a minden sajátos értelem nélküli tűz a fascizmus lelki muníciója. Ez ama bizonyos 'Giovinezza'!" Mit bizonyít ezzel szemben az orosz diák naplója? „Az orosz diák Kosztya ez alább következő naplójából világosan kiderül — folytatja Balázs Béla —, hogy az ifjúság ellenzéki volta nem egy természetes, tehát örök konfliktus, hanem mindig szociális konfliktus — volt. A súlyos válságok, melyek ebből az ellenkezésből a személyi autoritás ellen keletkeztek a rövidlátó pedagógusokat Európa-szerte arra késztették, hogy az ifjúságot lehető szabadjára engedjék. Mert hiszen melyik útra utasítsák őket, hogyha ők maguk se ismernek egyetlen egyet se? ... Az európai szabadnevelés a lehetőleg autonóm 'gyermekköztársaság-okban a polgári kultúrának egyik legutolsó hanyatlási tünete. Ez a nevelés a felvilágosult élemedettek ama becsületesen bevallott zavarából keletkezett, akik a határozott és kötelező célkitűzés felelősségét már nem merik magukra venni... Átengedik az ifjúságot szabaddá lett véletlen fejlődésük válságainak és bevárják, hogy mi lesz belőlük. Kétségtelenül jobb mint egy halott vagy zavarossá lett ideológia szerint való drill. S az is kétségtelen, hogy az egyetlen, ami még lehetséges Európa-szerte. Ám — elképzelhető volna ez egy határozott és eleven érzület zárt világnézetének korában? Lehetséges volna ez ott, ahol a nevelőknek tiszta fogalmuk van a helyesről és helytelenről, a jóról és a rosszról?" Balázs Béla azonban azt is hangsúlyozza és példákkal igazolja, hogy: „Az ifjúság számára különben ez az új szabadság semmivel sem tartalmaz kevesebb veszedelmet, mint a régi, tekintélyen alapuló kényszer ..." Nem véletlen tehát, hogy a fiatalság problémája olyan időszerű