Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

pad — 1934; Gaál Gábor — Szalay István álnéven —: Taylortól Sztachánovig — 1936). A társadalmi-politikai témák — cenzurális okokból — virágnyelven szólalnak meg, a lap tartalmában a szovjet művészetről, mindenekelőtt a színházról szóló beszámolók kerülnek előtérbe (Gaál Gábor — Szeremley László álnéven —: A gyermekszínház Oroszországban — 1934; Erwin Piscator: A mai orosz színház — 1934, Jean-Richard Bloch: Mai orosz színházi esték — 1935); továbbá azok a híradások, amelyek a szovjet tudomány fejlődéséről, egy-egy kiemelkedő vállalkozásáról, eredményéről tudósítanak (Szabó Imre: A mai orosz büntető-jog elmélete — 1933; U. ő.: A bűnözés tanulmányozása a mai Oroszországban — 1933; Elekes Miklós: Ivan Petrovics Pavlov és a reflexológia — 1936; Varga László: Az orosz sarkkutatások — 1936). E kulturális anyagban újra az irodalmi közlemények dominálnak. Az Í934 augusztusában ülésező írókongresszusra számos cikk reflektált (többek között Klaus Mann Moszkvai jegyzetek címmel közzétett beszámolója — 1934, s Gaál Gábor Szeremley László álnévvel szignált elvi-elméleti kommentárja: A realizmus problémái — 1934). A lap kritikai rovata rendszeresen ismerteti a szovjet irodalom németül megjelent újdonságait: Solohov, Roesmann, Tretyakov, Katajev, Avgyejenko köteteit, s azokat a megemlékezéseket például Tarasz Sevcsenko, Makszim Gorkij alkotómunkásságáról, amelyek a szovjet irodalom hagyományápolását tükrözik. Megszaporodnak a szépirodalmi publikációk is. Ezek az évfolyamok sorra közlik Avgyejenko, Babel, Ehrenburg, Fegyin, Jeszenyin, Paszternak verseit, elbeszéléseit. A két utóbbi fordítására •— Kovalcsik Pál és Szentgyörgyi Anna álnéven — maga a szerkesztő vállalkozik. E közlések 1935-től, a szovjet—román diplomáciai kapcsolatok felvételének időpontjától tovább szaporodtak és egyre rendszeresebbé váltak. NEHÉZ ÉVEK S azután, 1937-től kezdve újra hullámvölgy következik (1937-ben 7, 1938-ban 3, 1939-ben 8, 1940-ben 5 közleménnyel). Az okokat nem nehéz kikövetkeztetni. A konstrukciós perek, Sztálin diktatórikus módszere — ismert tény — válságot keltett Európa-szerte a szocializmussal szimpatizálók, különösen az értelmiségiek körében. Ezt érezni a Korunk évfolyamaiból is. A „válság" azonban legfeljebb tartózkodásban nyilvánult meg. A perekkel kapcsolatban a lap egyetlen szovjetellenes sornak sem adott nyilvánosságot. Tartotta magát a már 1926-ban kialakult kardinális felismeréshez.