Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

e fejlődési folyamatot. Méray Pál például leleplezi Az orosz dumping (1930) legendáját, amelyet azért találtak ki egyes nyugati körök, hogy a világgazdasági krízis ódiumát a Szovjetunióra hárítsák. Fábry Zoltán Egy Sztálin biográfia (1931) című kritikája vitába száll Essad bey könyvével, amely egy ország felemelkedését egyetlen személy koncepciójára és tevékenységére redukálja. E jelzések jól érzékeltetik azt a változást, ami ismét egy további lépést jelentett a lap közlésrendjében. A gazdaság- és társadalompolitikai szemlék mellé új szféra társult : a politikumé. Ez is és előzménye is a harmincas években önálló rovattá teljesedett: a lap 1931 szeptemberétől Világpolitikai problémák, majd 1932 májusától ezt kiegészítve Világgazdasági problémák címmel foglalta össze a témakör közleményeit — nem a napi politika síkján természetesen, hanem — programjának megfelelően — a kérdések elvi konklúzióiban. Ezzel ugyan továbbra is megmaradt a „világnézeti szemlék" határain belül, de a programként felállított „szintézisbe" új, lényeges elemeket vitt be, amelyek túlmutattak — mind tárgyukat, mind felfogásukat tekintve — a korábbi értelmiségi orientáción. A szintézist továbbra is tudományos igénnyel folytatva a Korunk közvetett, majd közvetlen kapcsolatba került a kommunista párttal, ami nemcsak a lap profilját, hanem funkcióját is megváltoztatta. A marxista eszmék magasrendű propagandájában — az értelmiség melett — fokozottan számolt a mozgalom, a munkásság szellemi igényeivel és elvárásaival. A húszas és harmincas évek fordulójának új orientációja azonban — mint ismeretes — nemcsak a lap közlésrendjében és tematikájában, hanem szemléletében, sőt hangvételében is változást hozott. A marxizmus nyílt vállalása nem egyszer párosult bizonyos túlzásokkal, szektás türelmetlenséggel. Mindez azonban nem elsősorban a szovjet közleményekben érvényesült, bár egyes hírek, jelenségek kommentárjaiban kétségtelen tapasztalható. E balos, vulgarizáló szellem jelenlétére utalnak például azok az elszórt megnyilvánulások, amelyek a szovjet gazdaság gyors felemelkedéséből túlzott következtetéseket vontak le az új életformát illetően, amelyek a kollektívum nevében az emberi viszonylatokból ki akarták rekeszteni a személyes kapcsolatokat, lebecsülték a szerelem szerepét az egyes ember életében (Gaál Gábor — Szentgyörgyi Anna álnéven —: Maruszja — 1930), vagy amelyek a szovjet tudomány kiérleletlen — marxista mázban jelentkező — elméleteit kritikátlanul népszerűsítették (Vajda Sándor: Az emberi nyelv keletkezésének új elmélete — 1930; Gaál Gábor — Bolyai Zoltán álnéven—: A filozófia a mai Oroszországban — 1931). E jelenségek végső okát, indítékát nem annyira a megjelent szovjet anyag szellemében, mint inkább a munkatársak társadalomszem-