Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

használhatja, amelynek „alkalmazása" láthatóvá, par excellance felismerhetővé teszi a lap belső életének kérdéseit, koncepciójának s bizonyos mértékig társadalmi funkciójának változásait is. AZ INFORMÁCIÓTÓL AZ ÁLLÁSFOGLALÁSIG A Korunk fejlődéstörténetének közismert premarxista és marxista periodizációja, amely az első négy (1926—1929) és a további tizenegy (1930—1940) évfolyam eszmei különbségére utal, természetszerűen visszatükröződik a szovjet tárgyú közleményekben is. A „mit, mikor és hogyan?" kérdésének elemzése azonban ezúttal is arra figyelmeztet, hogy a jelenségeket nagyon alaposan kell mérlegelnünk és óvakodnunk kell minden elhamarkodott általánosítástól. Bár ma már túl vagyunk azon a felfogáson, amely a Korunk első évfolyamait „a polgári ideológia és kultúra válságának tipikus termékeként" minősítette, nem árt aláhúznunk, hogy a szovjet téma jelenléte (1926-ban 17, 1927-ben 8, 1928-ban 20, 1929-ben 21 közlemény) — több más tényező kíséretében — már ekkor is félreérthetetlenül a szerkesztő szocialista elkötelezettségét húzza alá. Ugyancsak közismert, hogy e szocialista elkötelezettség kezdetben elsősorban értelmiségi közegben kívánt érvényesülni, éspedig oly módon, hogy a polgári radikális és szocialista nézetek konfrontációjával kívánt a meggyőzés útján agitálni a marxista nézetek igaza mellett. Ez a szerkesztői koncepció, amely ilyenformán nyilvánosságot biztosított a nem marxista nézeteknek is — a folyóirat egészét tekintve — három évfolyamon át érvényesült: s csak 1929-ben következett be az a fordulat, amely a marxista eszmék nyílt vállalásával jellemezhető. Hogy azonban ez a szándék már korábban is jelen volt, azt félreérthetetlenül bizonyítja a szovjet tárgyú közlemények hangneme és tartalma. Bizonyos tanulmányok, amelyek értetlenül és barátságtalanul foglaltak állást a Szovjetunióval szemben (Ligeti Sándor: A demokrácia válsága és a diktatúrák, valamint Bergyajev: A renaissance vége), s amelyek tehát a szerkesztő kezdeti liberalizmusát és „objektivizmusát" tükrözték, csak az első évfolyamban fordulnak elő. De már ott is „ellenpontozással": Lunacsarszkijnak a Neue Rundschauból átvett Kultúra és művészet Új-Oroszországban című szemléjének és más kulturális híradások kíséretében. 1926 júniusa, tehát az első négy szám után a Korunk valamennyi szovjet tárgyú írása rejtett vagy nyílt kiállás a Szovjetunió, a szovjet kultúra ügye, fejlődése mellett. E tény perdöntőén szól amellett, hogy Dienes László már a kezdet kezdetén felismerte: a szocializmus ügye szétválaszthatatlanul 5. 50-éves a Korunk 65