Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Fried István: A Korunk és a szomszéd népek irodalma

dokumentumává teszi. Kisebb pontatlanságaival is hasznosnak bizonyult ez a cikk. A Korunk jugoszlavisztikai tájékozódása hiányos, egyoldalú. 1929-ből találtunk két — rendkívül fontos — dokumentumot. Az egyik A mai jugoszláv irodalom című áttekintés (—a, —s, azaz Csuka János tollából), amely jó érzékkel emeli ki a valóban értékeset a jugoszláv irodalmakból. Elsősorban Krleza méltatása hívja föl magára a figyelmet. „A legmarkánsabb, európai viszonylatban is kimagasló egyéniség a jugoszláv irodalomban." A cikkíró szerint Krleza vehemenciája a Szabó Dezsőére emlékeztet, majd ,,az élet realistája, az elnyomottak és megbántottak költője" jelzőket adja a horvát írónak. Rajta kívül Tin Ujevicet, Milos Crnjanskit, Tódor Manojlovicot, Veijko Petrovicot, kiemelve Ivo Andricot említi, a szlovén irodalomból pedig Oton Zupancicot. Ivo Andric Halotti ének című lírai karcolatát ugyanez év hatodik száma közli, közepes fordításban, lelkesen méltató bevezető sorokkal. Természetesen a Korunk román irodalmi tájékozódása a legjelentősebb a szomszéd népi irodalmak ismeretében. Alig van a lapnak olyan száma, amelyben szemlecikk, vers- vagy prózafordítás, recenzió ne számolna be a román irodalmi eseményekről. Nem érdektelen megemlítenünk, hogy a román költők közül Aron Cotrus szerepel a legtöbb verssel (21-gyel), két versét két-két költő fordította, őt Tudor Arghezi követi 11 költeménnyel, míg Bacovia, Blaga, Ion Pillát csak egy-egy verse talált fordítóra. A román klasszikusok legfeljebb recenziókban kaphattak helyet, így K. S. 1934-es cikkében. A recenzens Vajda—Komjáthy-szerű költőnek tartja Eminescut, aki a „korszak európai formátumú tragikus költői közé tartozik". De a cikkben ilyen megállapítások is olvashatók: „A bojár Alecsandri derűs optimizmusa pl. az uralkodó osztály felhőtlen világképét tükrözi vissza." Pontosabb elemzéseket tartalmaz Bálint István 1935-ös szemlecikke a román társadalmi regényekről, bár az erőteljesen és közvetlenül politizáló műveket a rejtettebben, de esztétikailag hatásosabban társadalomkritikai művek fölé helyezi. Igen jelentősnek tartjuk Méliusz József személyes benyomásokkal teli 1933-as Panait Istrati-cikkét, jeles szerzőnknek a román regényírás új törekvéseit bemutató 1933-as kritikáját, ugyancsak Méliusz értékelését „a mai román szellemi élet főirányairól", Csehi Gyula 1935-ös megemlékezését Dobrogeanu-Gherea halálának tizenötödik évfordulója alkalmából stb. Külön ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a Korunfc-nak számos neves román közíró, publicista is munkatársa volt (Geo Bogza, Miron R. Paraschivescu stb.), akik segítették a Korimfc-nak abban, hogy a románságról objektív kép alakulhasson ki a magyar olvasók köré-