Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Vadas József: A kor képzőművészete a Korunkban
azt sem, hogy a szocialista és a kapitalista iparművészet merőben más célokat követ, ha termékei ugyanazokkal a gépekkel, hasonló szabványok és típusok alapján készülnek is. És persze azt sem nehéz ebből a néhány sorból kiolvasni, hogy a szocialista iparművészetnek — a szép áruk mellett — szükségleteket is kell teremtenie, a szép iránti igényt is fel kell tudni keltenie. Forgó Pál válaszol ugyan Kállai Ernőnek az 1929-es második számban, de nem tudja megvédeni álláspontját. Tiltakozik az ellen, mintha az amerikai életformát dicsőítette volna. „Nem mindig leszünk nyárspolgárrá az emberi, higiénikus, új szellemű lakásban" •— hangoztatja, teljes joggal. Ez a megjegyzése azonban mit sem von le Kállai azon megállapításának igazságából, hogy az iparművészet — önmagában — nem változtatja meg a társadalmi valóságot, s hogy Szovjet-Oroszország új élete több reményre jogosít Hollandia mégoly modern épületeinél. A húszas évek végén és a harmincas évek elején azonban olyan proletkultos gondolatok is helyet kapnak a lapban, amelyek ma már némi korrekcióra szorulnak. Háy Gyula azt írja 1931-ben A tanácstalan építőművészet című cikkében, amely a szocialista és a kapitalista iparművészet osztályharcát szemlélteti két németországi kiállítás kapcsán, hogy „egy társadalom, mely az emberi életfunkcióknak már semmi tekintetben nem tud teret és keretet adni, nem remélheti, hogy éppen a művészei fogják a problémát megoldani." Ez az érvelés tökéletesen igaz, amennyiben a kapitalizmust az osztálytársadalmak utolsó szakaszának tekintjük. De csak részben igaz a kor, a harmincas évek történelmi helyzetének ismeretében. Hiszen a bontakozó fasizmussal szemben még a polgári demokrácia is védelmezte az emberi értékeket, és életteret adott legalább néhány alapvető életfunkciónak. A lap, mely cikkek sorát közölte a modern építészetről, az elsők között figyelt fel a harmincas évek eleji új magyar építészetre. 7 A CIAM magyar csoportja a Bauhaus eredményeire támaszkodva, a hazai lakásviszonyok szinte szociológiai elemzésére építve, a tömegek szolgálatát vallotta fő feladatának. A szovjetunióbeli szociális városépítészetről 1931-ben kis cikk számol be (A szociális városépítés). Megtudhatjuk, hogy ott nem a család szükségleteiből indulnak ki az építészek. Hanem ,,lak-kombinát"-okat terveznek, amelyekben minden család külön háló- és lakószobát kap. A főzés, a szórakozás, 7 Hódy Bertalan: Építészet és társadalom — 1932; Háy Gyula: Házbemutató Pesten — 1930; Kállai Ernő: Tendencművészet és fotográfia — 1927; Neundörfer Lajos: A fotográfia — korunk művészete — 1929; Brogyányi Kálmán: A fotográfia társadalmi jelentősége — 1932; Sz. A. (Gaál Gábor): A photomontage — 1931; Roth László: A fényképtől a szociófotóig — 1934; Moholy-Nagy László: Uj filmkísérletek — 1933; Moholy-Nagy László nyílt levele a nemzetközi oktatófilm-kiállítás zsűrijéhez — 1934; Moholy-Nagy László: Az új film problémái — 1930.
