Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Grezsa Ferenc: Gaál Gábor és Németh László
Fenntartás nélkül egyelőre a mozgalom gazdasági követeléseit vállalja, szellemiségét még szűknek érzi; ám a kétféle szocializmus — a marxizmusé és az íróé — már nem csupán egymást kizáró oppozíció. A fordulat Német László Kortm/c-beli értékelésében — mely természetesen az írói álláspont tisztulásától sem volt független — több motívumra vezethető vissza. Az Űj Szellemi Front — s vele a Németh László-i reformillúziók — kudarca mellett, 5 amelynek élménye a regényre, drámára átváltó írói realitásérzék növekedésében is megjelenik, számba veendő a Korunk ekkor megújuló, „népfrontossá" váló irodalompolitikája is, amely például a Válasz megítélésében csaknem száznyolcvan fokos fordulatot jelent. 0 E barátságosabbá váló közeg hatása Németh László írói munkásságra — nehezen mérhető. Egyelőre inkább tisztázásra késztető, mint formáló erő. Több következménye majd a felszabadulás után érik be. Talán nem túlzás megállapítani, hogy a baloldallal folytatott polémia, egyszersmind az önmagával való kényszerű ideológiai számvetés, egyik oka volt, hogy az író a második világháborúban felgyorsuló történelemmel lépést tudott tartani; 1945 nem találta teljesen készületlenül. Míg a szerkesztő Gaál Gábor a tanulmányíró Németh Lászlónak tulajdonított nagyobb jelentőséget, a kritikus a szépíró iránt tanúsított nagyobb vonzódást. Németh László Gaál kritikusi koncepciójára vonatkozó kései megjegyzése — Magánlevél az írói érzékenységről címmel — a Sajkódi esté/c-ben olvasható: „Ahogy tanulmányába belelapoztam: az első oldalon Gaál Gábor paradoxonéba botlottam, amely gondolatmenetének úgy látom alaptétele lett. (Ti. hogy szépirodalmi munkáim cáfolják tanulmányaimat.) Amikor én ezt, vagy huszonöt éve az erdélyi szocialisták folyóiratában, a Korunk-ban olvastam, a legnagyobb bóknak fogtam fel, amelyet regényem kaphatott s szinte meghatódtam tőle. Az ideológiai vért alatt megdobbant hát a szív, a szerkesztő, aki mérges kritikusát a Tanú-ra szabadította, igazolni akarja valahogy a tetszést, amelyre mint ideológusnak tán nem is volna joga." 7 A Gaál Gábor-i szimpátiára, illetve a Németh László-i meghasonlásra épített elmélet azonban, melyet a felszabadulás utáni magyar kritika sokáig vezető szempontként hirdetett — a tanulmányíró és a szépíró Németh László belső konfliktusának föltételezése — legalább annyira félreértése, mint követése Gaál Gábornak. Gaál mindvégig tudta, hogy a Németh László-i szépiro• r > V. ö.: Kollár Ferenc: Mai magyar szellemi áramlatok — 1936; Balogh Edgár: Üj magyar rendiség szószólói Erdélyben — 1936; Újvári László: Az Üj Magyar Szellemi Front összeomlása — 1936. 6 V. ö.: Gaál Gábor levele Veres Péternek 1934. december 20-án, és Remenyik Zsigmondnak 1937. november 16-án. 7 Németh László: Sajkódi esték. Bp. 1974. 468. 1.
