Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - E. Nagy Sándor: Gaál Gábor és Remenyik Zsigmond kapcsolata

éltek benne: megérezte egy letűnő világ agonizálását, de helyette csak a látomásokban megálmodott újat tudta elképzelni zaklatott türelmetlenséggel. Így sötétre sikerült a kép, veszendő lett az ember és reménytelen minden jószándék. Ott kavarog ebben a felismerésben a naturalizmus indulata, a magyar feudalizmus anakronizmusával szembekerült Matolcsy Miklós vergődése, Miskin herceg szívjósága, és az új szociális embert életre hívó magyar aktivizmus elvont pátosza, amely éppen csak megperzselte a levert forradalom után önként vállalt dél-amerikai emigrációba menekülő húszéves Remenyik Zsigmondot. A hatéves vándorúiról megtérő, majd az Űj FöZd-vállalkozás befulladása után tájékozódási pontok nélkül maradó író immár gazdag valóságélménnyel, de még mindig megőrzött anarchiával talált rá a marxista Korunk-ra. Gaál Gábor idézett kritikájának summázó mondata ígéretet is jelentett számára: „Remenyik Zsigmondnak kétségtelenül eredeti szándékai és sajátos látása van s mondanivalója, ha egy formai tisztuláson keresztül megy, bizonyára fontos lesz még a magyar irodalomban." A Korunk 1929-től, de különösen szélesebb szellemi horizontokat nyitó 1932-es periódusától szinte kínálta Remenyiknek, hogy lázadásának és eszménykeresésének iránytűt találjon a lap cikkeiben, tanulmányaiban. Gaál Gáborral folytatott levelezése a bizonyíték rá, hogy a szerkesztő megértéssel támogatta valóságfelfedező szellemi pokoljárását. Egyéb indítékok mellett elsősorban ennek tulajdonítható, hogy rátalált és vállalta a Fábry Zoltán-meghirdette „valóságirodalom" eszményét, hogy maga is tanulmányokban, cikkekben mérte fel az osztályharc tartalmát, a „forradalmi" művészet feladatát, így a választott irány már helyes, de az indulat még körülhatárolja az írói teljesítményt: a harmincas évek első felében a szatíra vádiratait fordítja a süllyedő világ ellen. A Bolhacirkusz, a Költő és a valóság, a Blőse úrék ... vagy a Saroküzlet írója még nem érkezett el igazán önmagához. Gaál Gábor ekkor is pontosan rögzíti a szellemi képletet: a Korunk 1934-es évfolyamának februári számában találó kritikát írt a Mese habbal értékeiről. Az írás önmagában is szemléletes példája lehet Gaál Gábor kristálytiszta dialektikájának, de számunkra most következtetései a fontosak. „Valójában ... — olvashatjuk a szerkesztő-kritikus sorait — annak az írónak az átvilágítása ez, akinek Cassius úr világa eddig legnagyobb emberi és írói élménye volt s ezt az élményét az erről a világról való leszakadása pillanatában mutatja föl a meghaladás (Gaál Gábor kiemelése! — E. N. S.) és a belőle eredő valóság minden komplex forrongásával." Most a meghaladás mozzanatának felismerésére hívjuk fel a figyelmet!