Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

Kiváltképp ha a költő, — mint ezt József Attila is teszi, — a világ keretein belül a hamu alatt alvó szabadságért, az emberi méltóság nevében az elveszett szabadságon kívül egy rossz rend és a megfélemlített ösztönök állapota miatt is jajong. Akinek füle van, az hallja, akinek torka, az továbbadja ezt a jajgatást, méltón ehhez a nagy költőhöz, ki saját sorsában, kényszeredett állapotában és egy emberségesebb világba vetett hitében is az egész emberiség sorsát, kényszeredett állapotát és lassan növekvő hitét regisztrálja." * * * 1937. október 13-án Fábry Zoltán levelet ír Remenyik Zsigmondnak/'

3 A Korunk szlovenszkói szerkesztőségének és kiadóhivatalának bélyegzőjével ellátott levél így kezdődik: „Kedves Remenyik Zsigmond, a tehetetlenség suta érzésével üdvözlöm Szlovenszkón, Ignotus Pállal és József Attilával meg a többiekkel együtt. Az anyagi tehetetlenség nem engedi, hogy kimozduljak innen és kezet szoríthassak azokkal, akikkel évek óta összeköt a közös sors. Nem láthatom Remenyiket és József Attilát, akikkel levelezésben rég barátok vagyunk: köszöntöttük, biztattuk egymást és most, amikor mindkét oldalon érni kezdenek a gyümölcsök én mégis a lekötöttség a felnem-szabadultság érzéseivel kezdem." A további sorokból kiderül, hogy — mint önmagát nevezi — „a stószi remete" segítséget, „kézszorítást, szolidaritás-gesztust, hangot, tükrözést koldul, hogy látva lássák". „E napokban jelent meg új könyvem ,Fegyver s vitéz ellen' címmel. Elküldettem a címére, csakúgy, mint az Ignotus Páléra, Fejtőére, József Attiláéra. Nem tudom megkapták-e... Ha nem kapták meg, kérem írják meg, hogy pótolhassam. De ha megkapták, kérem olvassák el és tegyenek róla, hogy ezek a szavak visszhangot kapjanak. Ez nem könyv, aki könyvet lát benne, az nem látta meg." 1937 októberében József Attila már súlyos beteg. Az öntudata „utolsó morzsáit rágó" költőt a Siesta szanatóriumban ápolják, s hamarosan utolsó útjára indul, Balatonszárszóra. Fábry Zoltán könyvéről így már nem írhatott, de Remenyik igen; ismertette is Fábry háborúellenes kötetét a Szép Szó-ban. * * * A Szép Szó-ról ebben az időben nem volt jó véleménnyel a Korunk szerkesztője. Remenyikhez 1937. november 16-án írt, sokat idézett levelében ennek hangot is adott. Remenyik válaszában azután a József Attila-dráma utolsó felvonására való utalással találkozunk: 33 Fábry Zoltán kiadatlan levelét 1. a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában. (V. 2172-75.) Néhány sorát közölte E. Nagy Sándor. (Remenyik Zsigmond. Bp. 1973. 73. 1.)