Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

áramlatát. Mi volt vajon a titka annak, hogy a Korunk a proletárirodalmat, majd később a szocailista irodalmat is ily szinten és arányaiban helyesen prezentálta? A szakirodalom Gaál Gábor szerkesztési gyakorlatában, a népfrontgondolat érvényre juttatásában látja a magyarázatot — és joggal. E problémakörrel kapcsolatban néhány előzetes megjegyzést szeretnék tenni. Ujabban bizonyos írásokban a Korunk és a népfront gondolata valamelyes korlátozottsággal jelenik meg; például úgy, hogy abban látják a népfrontpolitika lényegét: milyen is volt a marxista Gaál Gábor és a Korunk viszonya elsősorban és főleg a népiekhez (természetesen az úgynevezett népi irodalom balszárnyához). A népiekhez való viszony nagyon lényeges volt; tudjuk, hogy a moszkvai emigrációban Lukács és Révai a korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, áramlatának tartották a népieket, és a kommunista mozgalomhoz való közelítésüket szorgalmazták akkor és a későbbiekben is. A népfrontproblematika vizsgálatában a szövetségesek kérdése a stratégián belül kardinális kérdés. De azért, amikor a népfrontpolitikát elemezzük — a mozgalomban, a társadalomtudományokban és az irodalomban is, — akkor figyelembe kell vennünk, hogy a népfrontpolitika lényege mégis a mozgalom vezető erejét képviselő önálló marxista gondolat, esetünkben a marxista irodalomszemlélet szuverén kidolgozása. Ehhez a vezető erőhöz mozgalomban és ideológiában viszonyuló, szövetségesként számba jövő erők kérdése stratégiailag nagyon fontos, de mégis a maga helyén szemlélendő kérdés. Remélem, nem értik félre szavaimat, és egy pillanatig sem lehet abból olyan következtetést levonni, mintha én a népfrontpolitikán és irodalompolitikán belül a szövetségesek kérdésének a szerepét csökkenteni óhajtanám, mert ha ezt tenném, akkor ezzel megkérdőjelezném ennek a stratégiának a sikerét. Mivel azonban a szocialista irodalom a kor eszmeileg vezető áramlata, és a saját irodalompolitika kimunkálása az elsődleges teljesítmény, és mivel ez a különböző elemzésekben, cikkekben háttérbe szorulni látszik, emiatt szükséges a fenti korrekciót megtenni. Van olyan törekvés is, hogy a népfrontgondolatot történelmietlenül kiterjesszék oly korszakokra, amikor a marxista álláspont hegemón szerepe még nem érvényesül. A Korunk esetében is van ilyen törekvés. Kezdetben ott találjuk a liberális gondolat képviselőit, polgári radikálisokat, szocialistákat, akik jöttek a századelőről, 1918-ból, 1919-ből, s vannak, akik emiatt már a korai Korunk-at népfrontképződménynek vélik. Ez összefügg az előbb érintett témakörrel. Népfrontkorszakról azonban — úgy vélem — akkor beszélhetünk (hacsak nem akarjuk a fogalmakat a történelem koordinátáiból kioldva egészen általánosítani), amikor a kommunista munkásmoz-