Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Zoltai Dénes: A Korunk művészetszemlélete

et vinculis", és később is a kitörés, az áttörés programja, nem az elmerevítésé. Láttuk, ezen a ponton vált el a Korunk útja a helikonistákétól. De itt rajzolódott ki az új elméleti feladat is: tisztázni a valóságirodalom fogalmát, teljes mélységében és szélességében. Valóban, a realizmusról volt szó. De ezt a realizmust ,,a mindenkori társadalmi történeti időélményt" artikuláló Korunk sohasem játszotta ki a művekben objektiválódó osztályosság, a világnézeti öntudatteremtés ellenében. Ha Fábry már 1929-ben „szociális realizmusnak" nevezi a Szovjetunióban kikristályosodó új valóságirodalmat, Gaál elvileg ugyanezt a gondolatot finomítja filozófiailag, amikor 1933 márciusában — egy évvel megelőzve egyébként a szóhasználatot először szabályozó szovjet írókongresszust — expressis verbis „szocialista realizmusról" beszél, annak központi gondolati magjaként egyetlenegy ismérvet emelve ki, nyilván a legfontosabbnak tartottat: „az életvalóság tendenciáját, mely ma is az, hogy az élet változni akar" (Ami a magyar irodalomból hiányzik.) Gaál itt nem szovjet, nem is csak európai írókra hivatkozott, hanem — megalapozott öntudattal —• a Korunk olyan elbeszélőire, mint Nagy István, Nagy Lajos, Sellyei József, Veres Péter és mások, érzékeltetendő, hogy ez az új realizmus hiányzik ugyan a hivatalos magyar irodalomból, de nem hiányzik a Korunk-ból. Egy másik elméletileg útjelző megnyilatkozásában a névsor egyebek között Renn-nel, Seghersszel, Aragonnal, Barbusse-szel európai léptékűvé bővül; „új oroszokat kifejezetten nem említünk, mert ezek csak technikai, technológiai értelemben lehetnek irányadók, miután társadalmi problematikájuk egy teljesen más, sőt ellenkező előjelű valóságra, egy nem válságállapotban levő valóságra vonatkozik".

fí Ezért kell egyetérteni Tóth Sándorral, aki plauzibilissé tette: „ . . . Gaál Gábor koncepcióját a forradalmi irodalomról döntő mértékben a hazai, illetve a Duna-völgyi—délkelet-európai valóság gazdasági-társadalmi-szellemi feszültségei determinálták; a gazdasági világválságnak, majd a fasizmus előretörésének délkelet-európai hullámverései, a hazai társadalom polarizálódása, az elvaduló reakció és a radikalizálódó elnyomottak közötti változó intenzitású ellentét és eltolódó erőviszony."

7 Ez a valóságfedezete, hitele annak a filozófiai-esztétikai tudatosulási folyamatnak, amelynek lépcsőfokait Gaál megjárta. Ez adott konkrét jelentést a szavaknak. így ért be terminológiailag is, elméletileg is a Gaál által 1929ben megfogalmazott elv, a „tények költészetének" eszméje,

8 az avant6 Gaál Gábor: Világválság és világirodalom. In: G. G. V. I. 1. k. 487. 1. 7 Tóth Sándor: G. G. 125. 1. 8 Gaál Gábor: A tények vagy az álmok költészete? Keleti Újság, 1929. 96. sz. In: G. G. V. I. 1. k. 297—299. 1.