Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tánczos Gábor: A Korunk magyar, romániai, kelet-európai, európai és egyetemes elkötelezettsége

túl előírt (4) európai, sőt ennél is (5) egyetemesebb feladatokat is". (Kiemelés — T. G.) Gaál Gábor összefoglalása pontosan kifejezi a Korunk összekapcsolódó feladatrendszerét. És ugyancsak Gaál Gábort idézném, kiről jól tudjuk, hogy irodalomról beszélve sohasem csak szépirodalomra gondolt, hanem a szellemi élet egészére: „Irodalomról sohasem szabad gondolkodni a hozzá tartozó nép (nemzetiség) nélkül. Hiszen a nép (nemzetiség) az a talaj, amiből az irodalom nyit, s amjre szükségszerűen visszahat. .." (1937).

2 Rendkívül érdekes és elmélyült vizsgálódás feladata lenne annak megállapítása, hogy az emigránsként Kolozsvárra érkező Gaál Gábor, akinek 1945-ig mindig csak menekült-útlevél lapult a zsebében, élete teljes létbizonytalansága ellenére mikor és miért vált emigránsból odavalósivá (Kolozsvárott úgy mondanák: idevalósivá), romániai magyarrá. Hogy azzá vált, azt bizonyítja, hogy 1945-ben nem települt vissza Magyarországra. Éveken át panaszkodik atyai jó barátjának, Hatvány Lajosnak írt leveleiben: ez száműzetésem helye, szörnyű nehéz beleszokni, elviselhetetlen, — aztán: emigráns harcosból éppen a harc, az elvállalt szolidaritás patriótát, erdélyi magyar, romániai magyar patriótát formált. Tanúskodik erről Gaál Gábor egy 1946-os jegyzete is — Tordai Zádornak köszönhetjük, hogy e feljegyzés szövegét ismerhetjük: ,,Mi, magyarok, itt, Romániában vagy a görögség új népe leszünk, vagy elpusztulunk mind egy szálig . . . megvalósítjuk magunk közt... a demokráciát, vagy elveszünk. Ha a tél jön, még a kóbor embernek is be kell rendezkednie a hidegre ... Be kell rendezkednünk nekünk is. Erdélyben mindig fagyosabb a szél. Dolgozzunk hát egymás testvéri melegében, mert mégis ez a dolog a világ... S végül is dolog csak akad, fel kell építeni itt is egy országot s minden ország az ember országa . .. Hogy szolgáljunk mind, külön-külön és együttvéve, csakis a nemzetiségünk javát szolgáljuk ...!"

3 És ha a kortársakat, a tanúkat idézzük, idéznünk kell Gaál Gábor hosszú éveken át legközvetlenebb munkatársát, Méliusz Józsefet, kire nehéz pillanatokban mint utódjára is gondolt, neki adta volna át a Korunk szerkesztését, ha a tollat már korábban ki nem ütötték volna a kezéből (mintha Méliusz szerepe nem kapta volna meg tanácskozásunkon az őt megillető súlyt!). Méliusz most, 1976ban A Hét nyolcadik számában megjelent nyilatkozatában kérdésekre válaszolva azt mondja: „A lap elsősorban neki, a kisebbségi létében fenyegetett romániai haladó tájékozódású magyar olvasónak készült, nem pedig egy szektának." Méliusz elveti a rossz, leszűkítő 2 Gaál Gábor. Legyünk kortársak! (Válogatta és szerkesztette Széli Zsuzsa és Tordai Zádor). Bp. 1973. 178. 1. 3 Tordai Zádor: Gaál Gábor sorsa. Valóság, 1972. 1. sz.