Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - E. Fehér Pál: A Korunk legendája és valósága

dasági, fizikai, kémiai ismeretek, amelyek nélkül a marxista meg se moccanhat a világ fényeinek elemzésénél. Mindez tükröződött a Korunk-bari is: a politikai helyzet rendszeres elemzésén felül, a világgazdaság alakulásáról is képet kaptak az olvasók. (Igaz, mindezt kissé direkt módon kötötték össze az irodalom újdonságaival. Ez sem változtat viszont azon, hogy az első magyar folyóirat volt, amely a művek társadalmi hátterének és hatásának a vizsgálatát is célul tűzte ki.) *** Az olvasók érdekében történt minden újítás. Gaál ugyanis nemcsak tervezte a folyóirat olvasógárdájának kibővítését, hanem meg is valósította. Ezzel egyrészt biztosítani tudta — minden más marxista és nem is marxista orgánummal ellentétben — fennmaradását. Egyúttal eljutott a folyóirat azokhoz, akikért írták. A feladat megoldása mindenekelőtt talán nem is az anyagiakon múlott, bár nyilvánvalóan azon is. Ne feledkezzünk el az üldözésről: ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá — Magyarországon —, tiltott orgánum volt. Ahol a terjesztés szabadabb körülmények között folyhatott volna — Csehszlovákiában, Jugoszláviában és részben Romániában —, ott a magyar soviniszta uszítás, a Jaross-félék ellenpropagandája volt a gát. Volt azonban olyan nehézség is, hogy a folyóirat szövege volt nehezen érthető a munkásság számára. Gaál ebben a szituációban nem a színvonal csökkentése mellett dönt, ellenkezőleg. Szervez egy igen aktív — nevezhetnénk úgy is — terjesztői hálózatot, amely inkább a lap magyarázásával foglalkozik, mint az eladásával. A munkásotthonok példányaiban színes ceruzákkal húzzák alá a lényeges mondanivalót, követik — ahogy Gaál a párt szavát — a szerkesztő akaratát; az akaratot, amelyet esetleg, vagy: bizonyosan rejteni kell a cenzúra elől. A Korunk egyetlen küldetést ismert: a „totális háború ellen totális humanizmust!" (Fábry Zoltán, 1939 júniusban). És a keserű igazság: „a dunai népek egymást szaggatják, egymás szobrait döntik, egymást ócsárolják és gyengítik, és a végén jön a német, és nyugtázva tisztáz a maga javára". Ez már az első bécsi döntés után íródott, a második előtt. A nacionalizmus soha nem ismert tombolása közepette! És ekkor Balogh Edgár figyelmeztet a Korunk-bari: a Sarló hagyományairól szól, amelyet Illyés Gyula üdvözölt Budapestről, és Julius Fucik Prágából. „Ne maradjon az eszme ifjúkori kalandos emlék, múlandó puszta tüntetés ..." Fábry Zoltán az 1939 szeptemberi számban átveszi a vészkiáltást, és felteszi a kérdést: „hallják-e ezt a hangot az ifjúkori kalandos emlék cimborái, megértik-e