Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Sándor László: A Korunk Csehszlovákiában

ma jel később az Űj Hang alig-alig jutott el a magyar nyelvterület olvasóihoz, a szovjetunióbeli magyar íróknak pedig ugyancsak gyér lehetőségeik voltak az utódállamokbeli sajtóban való publikálásra. Gaál Gábornak Csehszlovákia mind az olvasók, mind a munkatársak szempontjából rendkívül fontos volt. Szinte elképzelhetetlen, hogy azzá alakult volna a Korunk, amivé alakult, szlovenszkói munkatársai közreműködése nélkül, szlovenszkói előfizetőinek támogatása nélkül. A szlovenszkói hozzájárulás szellemi és anyagi vonatkozásban egyaránt számottevő a Korunk tartalmi formálásában és gazdasági alapjának szilárdításában. Sajnos, eddig még nem került sor mindennek felmérésére és értékelésére, mint ahogy a Korunk komplex monografikus feldolgozása sem történt még meg. Igaz, Gaál Gábor levelezésének publikálása előtt ez a feladat teljesértékűen aligha lett volna megoldható. A szlovenszkói hozzájárulás tehát mindenképpen értékes és hasznos volt, de talán még értékesebb mindaz, amit a Korunk adott Csehszlovákia haladó magyarságának. Lényegre tapintó tárgyilagossággal és őszinteséggel állapította meg Fábry a Korunk csehszlovákiai szerepére és jelentőségére utalva: „Szegények voltunk és kevesen: a semmi talaján újat kezdők. Nem voltak tapasztalataink, hagyamány nélküliek voltunk, ismeretlenek, szervezetlenek, még saját folyóiratunk sem volt. (Csak a harmincas évek elején változott a helyzet, akkor indult meg Az Űt is havi folyóiratként, de két száma közé néha két-három havi köz is ékelődött.) Szegények voltunk és így nem csoda, ha irigységgel tekintettünk Erdélyre, ahol egyremásra jelentek és maradtak meg a folyóiratok. Amikor Dienes László 1926-ban megindította a Korunk című világnézeti haviszemlét — vendégjogon ez a szemle lett a szállásunk, erősségünk és egyik fontos vagyontételünk."

4 Valóban így volt ez, nincs ebben semmi túlzás. Minden szlovenszkói írástudó, aki következetesen a haladás eszméjét szolgálta, munkatársa lett a KorunJc-nak, és úgy tekintett a folyóiratra, mint sajátjára, vagyis mintha szlovenszkói sajtóorgánum lett volna. A Korunk első folyama 1926 februárjától 1940 szeptemberéig terjedt. Ekkor, ahogy Fábry komor tömörséggel megállapította: „A kor történelme némította el." Majd így folytatja: „És a kor történelme újjáélesztette. 1957-ben újra megindult a Korunk — a korváltozásnak megfelelően — új küldetéssel. Már nem a progresszió, a marxizmus és az antifasizmus magyar összlapja. Belső . .. romániai szerepe van. A külföldi munkatársak már nem képezik a lap gerincét; esetlegesek és a minimumra redukálódtak. Talán ez a mai kép 4 Fábry Zoltán: I. m. 112. 1.