Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tolnai Gábor: A Korunk és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma
Lábadozó szél című kötetben, csupán az első rész, a vasárnapi kirándulás légkörét idéző négy „ártatlan" szakasz látott napvilágot. A vers egésze ugyanúgy nem jelenhetett meg annak idején idehaza, mint a Korunk-ban közölt másik három alkotása a költőnek. Kántor Lajos a tévedést azáltal követte el, hogy csupán az 1954-es Koczkásféle kiadást nézte meg, ahol a Lábadozó széî-ben annak idején is szerepelt első négy szakaszhoz —• helyesen — oda csatoltatott a hozzátartozó, további három, ugyancsak csillaggal elválasztott versrész. (Egyébként e rekonstrukciót elvégezte Koczkás előtt már Trencsényi Waldapfel Imre, az 1948-as gyomai Radnóti-kiadás gondozója.) De haladjunk tovább, hiszen még van miről szólni az 1933-at követő esztendőkről. Amilyen öröm volt Radnóti Miklós számára a harmadik verskötetéről megjelent elismerő írás és verseinek megjelenése, ugyanolyan fájdalmat, keserűséget idézett elő benne a Korunk-kai való kapcsolat megváltozása az elkövetkező időben. Tudomásunk van arról, hogy Radnóti — legalábbis egy alkalommal —• ismét küldött kéziratot Kolozsvárra. A költő Kis Ferenc emlékezése szerint recenzió volt ez, amit — így fogalmazta egy beszélgetésünk során — „túlságosan esztétizáló szemlélete" miatt visszaküldték. Később, Kántor Lajos kérdésére ugyanígy nyilatkozott Kis Ferenc, csupán annyi módosítással, hogy „fölösleges esztetizálást" emlegetett. 7 Az emlékezet évtizedek múltán tévedhet; nem bizonyos, hogy recenzió volt az elküldött kézirat, de valószínű, hogy nem vers, hanem mindenképpen valami kritikai, elvi jellegű írás. Baróti Dezsővel a kérdésről beszélgetve, ő azt a feltételezést kockáztatta meg, hogy a Korunk-nak feladott írás a Jegyzetek a formáról és a világszemléletről című cikk lehetett. Réz Pál pontosan fogalmaz Radnótinak erről a munkájáról: „A cikknek különös jelentőséget ad, hogy Radnóti — nálunk — az elsők között emel szót a szocialista irodalom művészi színvonalának ügyéért, elítéli a csak tartalmi elemeket bíráló, a megformálás problémáival alig foglalkozó kritikát." 8 Feltételezhető, de egyelőre nem bizonyítható, hogy valóban ez volt-é az az írás, amit a Korunk viszszaküldött. A filológiai kérdés eldőlte nem változtat azon — újra mondom —, hogy a siker után a balsiker fájdalmasan érintette Radnótit. Annál inkább, mivel ezidőben a munkásmozgalom európai vereségei, a fasizmus sikerei, valamint a hazai helyzet fokról-fokra való romlása különben is növelték benne a keserűséget, majd a magányosság érzését, de ugyanakkor mind keményebbé váló kitartását 7 Kántor Lajos: Hipotézis és irodalomtörténeti igazság. Miért nem publikált Radnóti Miklós 1933 után a Korunkban? Élet és Irodalom, 1962. 2 . sz. 8 Radnóti Miklós: Próza. Novellák és tanulmányok. Bp. 1971. jegyzetanyagában: 632. 1.
