Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

A falukutató mozgalom, a Márciusi Front irodalmi képviselete mégsem egyszerű folytatása a polgári radikális kezdeményeknek. A szociográfiai irodalom új hulláma a „tényirodalom", a „valóságirodalom" változata, de az ő valóságuk tele van „égő jegyekkel", „forró célzásokkal", önéletrajzi elemekkel. A szociográfia, mint irodalmi formába öltöztetett szociológiai diszciplína, az „önéletrajz e villanatán fogant", de „az egyén sorsa és meséje helyett mindig egy általánosítható magyarság sorsa érdekli a mai összefüggések, a lét mai pillanatában. Az egyén vallomása helyett a vallomás a magyarságról: a tévedések és bűnök, a konfliktusok és helyzetek az utolsó óra perspektívájában, a nép igazi fiainak vagy barátainak az ajkairól elmondva". A magyar írói hivatás, melynek oly gazdag a mítosza, itt megint minden irányból összeszalad. „Petőfi, Ady keverve és kontaminálva Széchenyivel és másokkal is (hiszen osztályértelme az egész szociográfiai irodalomnak még korántsem egészen tiszta), valami új ötvözetben. Igézete — ne tagadjuk — erős." S ugyanakkor e szociográfia a teljességre tör. ,,. .. vizsgálat és átvilágítás, vallatás és leleplezés alá kerül az egész magyar élet. Az egész mai magyar emberrezervoár, minden osztály, minden összefüggés, minden intézmény, minden szervezet, minden erőirányulás, minden megállás, mozgás, a mai élet egész dinamikája. Nagy seregszemle, mérhetetlen bűnlajstrom ez, mely mindent és mindenkit mérlegre tesz. Egy nép törekszik itt a végső leszámolás magatartásában önismeretre ... Az egész mai magyar világ roppant körképe kerekedik ki a szociográfusok kezében." S a pontos látlelet cselekvésre kötelez: „A szociográfiai hullám igazságai (sőt még a féligazságai is) történetileg Magyarország új megrendezéséhez kell hogy vezessenek, irodalmilag pedig a magyar írói életlátás újjászületéséhez, bármelyik osztály vonalán álljon is az író." A falukutatók szociográfiai munkásságának pozitív méltatása ellenére Gaál Gábor nem vette le a napirendről a munkásságuk tudományos megalapozottságával kapcsolatos polémiát. Erről tanúskodik Molnár Erik (Szentmiklóssy Lajos) A magyar agrárkérdéshez című írása alkalmából írt kritikai méltatása, amelyben arra irányítja rá a figyelmet, hogy a méltán népszerű szociográfiai irodalom egyes kiválóságainak „szemlélete forrása számos esetben valami mitikus radikalizmus", hogy sok általuk használt fogalom tudományosan ellenőrizhetetlen. Ezt az új társadalomtudományi kultuszt elsősorban nem a tudomány, hanem az élet fakasztotta, „a valóság kényszeríti ki". A tudományos szociológia kötelessége, hogy termékenyítőén bekapcsolódjon e folyamatba; „a tudományosan ellenőrző értelem dolga, hogy a valóság diktálta tények minden vonatkozású összefüggését tisztáz-