Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

itten, mint egy kritikai elmének a szerepe, ö jelenti ebben a mozgalomban a kezdeményezést, a céltudatosságot és a világszemlélet eltökéltségét. Mindaz az ellentmondás, ami írásaiból kibukkan, nem tétovázik, hanem a fasiszta ideológiának az a belső ellentmondása, amiből megszabadulni nem tud éppen a fasiszta szemlélet ellentétes összetétele miatt..." Gergely Sándor és Újvári László a Korunk-ban publikált írásaikban valóban érzéketleneknek bizonyultak a paraszti mozgalmakban jelentkező forradalmi törekvésekkel, útkereső, tájékozódó gondolatokkal szemben. Az is visszatetsző, hogy bár elveikért életüket kockáztatták, mások ellenzéki magatartását, rokonszenvét a „kétkezi dolgozók" iránt nem méltányolták, és a kiválasztottak magabiztosságával ítélkeztek élők és holtak felett. Korlátozható-e azonban a szektarianizmus beszüremlése az ő jelentkezésükre? Idézhetünk természetesen szerényebb hangvételű, a folyamatokat árnyaltabban elemző írásokat is a harmincas évek legelejéről. így például Kemény Gábor az „őszirózsás" forradalom egykori tordaaranyosi főispánja, akit 1922-ben baloldali magatartása miatt távolítottak el a békéscsabai gimnáziumból, az ellenforradalom évtizedeiben is közel állt a marxista munkásmozgalomhoz, s a legkezdetektől egyik vezető elméleti cikkírójává vált a Korunk-nak, nemegyszer példáját adva a paraszti kötődésű mozgalmak elvszerűbb, árnyaltabb értelmezésének. A Bartha Miklós Társaság fiataljainak konfuzitását 1929-es írásában az elvi kérdések tisztázatlanságával, a polgári demokratikus hagyományok megtagadásával és a faji primárium túlbecsülésével hozza összefüggésbe. 1930 szeptemberében a parasztkérdés jelentőségét jellemezve pedig így ír: ,,A parasztság mozgalma csaknem mindég lekicsinyelt mozgalom volt s ha tulajdonítottak is neki jelentőséget, azt a jelentőségét előbb-utóbb elejtették. Áll ez a háború előtti Galilei körre, de áll a magyarországi szociáldemokrata pártra is. Legfeljebb néhány elméleti cikk, vita vagy tanulmány volt az, amellyel beavatkoztak a parasztság kérdéseibe. A Galilei kör, mint a radikális polgárság szervezete, érthető, hogy csak elméleti alapon foglalkozott a kérdésekkel. Annál érthetetlenebb azonban, hogy a szociáldemokrata párt miért hagyta magára azokat a hatalmas mozgalmakat, amelyek a múlt század kilencvenes éveitől kezdve csaknem esztendőnként megismétlődtek. ... Magyarország tényleges gazdasági és társadalmi viszonyait figyelembe véve komoly és eredményes mozgalmat, amely a szocializmus felé vezet, a parasztság nélkül elképzelni lehetetlen." (A magyar parasztmozgalmak kérdéséhez) Ugyancsak árnyaltabban jellemzi a középosztályok mozgását, az ellentmondásos jelenségek okait több cikkében Haraszti Sándor,