Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Kolozsvári Grandpierre Emil: Kimondta, amit gondolt

Kolozsvári Grandpierre Emil KIMONDTA, AMIT GONDOLT Több ízben találkoztam Kassák Lajossal, de nemhogy barátja nem voltam, még azt sem mondhatom, hogy kapcsolatunk állandó volt. A kíváncsiság hajtott hozzá — kezdő írót. így látogattam el az úgynevezett Kassák-körbe, kétszer vagy háromszor. Ha nem csal az emlékezetem, egy Képes Magda vagy Eszter nevű lány vezetett be. Ahogy illik, az összejövetelen szerény és csendes szemlélőként vettem részt. Kiábrándultan távoztam, ennyi jelentéktelen, magát bólintgatásban kiélő embert egy halomban azóta is ritkán láttam. Minthogy olvastam az Egy ember életét s amit Kassák legsikerültebb művének tartok, az izmusok világméretben is talán legsikerültebb remekét:A ló meghal a madarak kirepülnek című szabad verset vagy minek nevezzem, ami egyébként más változatban önéletírásában is megtalálható, nem kerestem, de sohasem kerültem el az alkalmat, ha Kassákkal találkozhattam. Magyarországon mindenki tegeződik. Ő volt az idősebb, vártam, hogy tegezzen. Következetesen magázott. Évtizedekkel később fedeztem fel az okát. Valamikor 1946-ban, több íróval egyetemben Szegedre látogattunk. Kassák is szerepelt a műsorban, amit valami nagyon szép berendezésű épület nagytermében tartottunk. Talán a városházán. Szegeden tegezett először, nemcsak engem, másokat úgyszintén. Nem sokat magyarázta, elejtett szavaiból azonban kitaláltam tartózkodása lelki rugóit. A tegeződés gentry szokás. Kassák nem akart a tegeződés révén mintegy beilleszkedni egy olyan társadalmi rendbe, amelyet elutasított. Ismétlem, ezt nem fejtette ki. A tolmácsolás felelőssége az enyém. A szenvedélyes vélemények embere volt, kíméletlenül kimondta, amit gondolt s kíméletlenül megvédte a maga álláspontját. Tiszteletreméltó tulajdonság. Vitatkozni nem lehetett vele, hacsak nem teljes hangerővel — amiben a tisztelet megakadályozott.