Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Haár István: Kassák horgászbottal és anélkül

kultúrpolitikai és egyéb viták zajlottak közöttünk. Persze, ilyenkor páran a környéket figyeltük, hogy illetéktelenek ne kerüljenek közelünkbe. Volt olyan eset, hogy Hajdú Jenőt csónakkal mentettük át a túloldalra, mert rendőrségi letartóztatástól félt. Az MTE színeiben is szerepeltünk a Duna-parton (a Fészek is az MTE-é volt); a bátyám is, én is tagjai voltunk a tornász-csoportnak, s az MTE minden megnyilvánulásában részt vettünk. Ezt ugyanolyan fontosnak tartottuk, mint például én azt, hogy a Szociáldemokrata Párt Váci út és Frangepán utca sarkán lévő helyiségébe lejárjak és ott aktív munkát végezzek. A téli szezonban szinte havonta tartottunk előadást a Nagydiófa utcai nagyteremben. Nagy izgalommal készültünk ezekre az előadásokra, s a szervezőmunkában is részt vettünk. Arra törekedtünk, hogy minél többen vegyenek részt előadásunkon, és elvigyék hírét a munkások közé. Én is hívtam embereket a Reich-gyárból. Előadásainkat az állandó rendőri beavatkozás veszélye is izgalmassá tette, ezért őrség vigyázott az utcán, sha kellett, beszóltak, hogy álljunk le. Emlékszem, hogy a Continental szálló pincéjében is tartottunk előadást, ahol Nagy Endrével és Móricz Zsigmonddal találkoztunk. A budai Esplanade hotelben karácsonyi vagy szilveszteresti műsort rendeztünk. Heteken át készültünk a külföldi turnéinkra. Az egyik — 1931 telén - az érsekújvár—Galánta-Pozsony útvonalat jelentette. Rendkívül komoly előadásokat tartottunk e városokban, komoly színházépületekben. Pozsonyban például a Nemzeti Színházban léptünk fel. Utána a Sarlósok fogadtak bennünket. Örök emlék marad ez; a forró, meleg baráti-elvtársi hangulat, amellyel műsorunkat fogadták. Számunkra is újszerű volt a Munka-kör színpadi rendezése. A teljes színpadot fekete drapéria fedte; előtte egy kisebb és egy nagyobb létra állt, s az őket összekötő deszkára volt felírva: MUNKA. Frappánsul hatott ez az alája kivonuló szavalókórussal és népdalkórussal, úgy, hogy ezt megtapsolták. Rendkívül jó volt a szellem. Simon Jolán nagyon értett a kórus irányításához, ugyanígy Justus György a népdalkórushoz, s a színjátszók is felülmúlták önmagukat. » Egy másik alkalommal Bécsben voltunk, ahol magyar emigránsokkal is találkoztunk. A hajóútról készült felvételen vagy félszázán láthatók. Mellettem Lengyel Lajos, Nádass József felesége, Kányási, Gró, Matej, Szűcsök. A bécsi Hőfokban laktunk, ottani munkások vendégeként. Nagy hatást tett ránk a szociáldemokrata Bécs élete. Zenekarunk is velünk volt: Kovács Gyuri, Röhriger, Tauszig. Érdekesen alakult az én barátságom Kassákkal, hogy barátság volt, azt dedikációi is bizonyítják. 25-30 év volt közöttünk a különbség. Amikor bekerültem a Munka-körbe, én voltam ott a legfiatalabb. Kassák felfigyelt rám, és sürgette, hogy minél előbb kapcsolódjak be a kör munkájába. Én is nagy bizalommal voltam iránta. Az üzemben válaszút előtt álltam, mert művezetőnek akartak megtenni, s Kasitól kértem tanácsot. Azt mondta; én már ismerem ma-