Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Fodor András: Találkozások Kassák Lajossal

Még abban az évben, 1947-ben kerültem föl Budapestre s lettem Fülep Lajos tanítványa. Egy alkalommal, amikor az iránt érdeklődtem, közel három évtizedes vidéki emigrációjából, milyen előkészítés után, hogyan került vissza a fővárosba; szálláscsinálói közt Kassák egy cikkét is említette: Katedrát Fülep Lajosnak! A cikket nem láttam, de beleillett a képbe, amilyennek addigi ismereteim mutatták, vagy amilyennek somogyi mesterem, Takáts Gyula írta le a fonyódi parton nála vendégeskedő Kassákot. (Említhetném még a szintén Somogy ból származó Gyergyai Albert áhítatos tiszteletét is, kinek kollégiumi dolgozószobájában néhányszor megfordultam.) Bár az Eötvös Könyvtárban pótlólag elolvastam a prózai műveket is, volt a kezemben a Kortárs és az Alkotás minden száma, szerkesztőjük személyiségének közelébe mégse kerülhettem. Nemcsak azért, mert elköteleződtem a Válasznál, inkább amiért saját publikációs lehetőségeim is nagyjából akkor szűntek meg, amikor az övéi. Folyóirataival együtt szinte neve is eltűnt a köztudatból. Abban az öt esztendőben, amíg csak műfordítóként egzisztáltam, a sors egyetlen idősebb költővel se hozott össze, akit előzőleg nem ismertem már. Kassák 1955-56-os rehabilitációja pedig részlegesebb volt annál, hogysem újra megjelenő versein túl többet is láthattunk volna szerzőjükből. Az összekötő szálak hiányán túl bizonyára bennem se volt elég kezdeményező bátorság. Talán ezt akartam pótolni, amikor 1957. április 14-én elmentem a 70 éves Kassák tiszteletére rendezett Csók Galéria-beli kiállítás zenei matinéjára. Sokakra emlékszem a megjelentek közül. Weöresre, Szervánszkyra például. (Kovács György köszöntőzenéjén és Bartók vonósnégyesén kívül az ő fúvósötösét játszották.) Legfeltűnőbb volt az Újhold és körének demonstratív felvonulása. Sejttette, amit később Lengyel Balázs Kassák-parabola című tanulmánya is elárult, hogy törekvéseik szellemi patrónusának, igazolójának tekintik őt. Sose voltam híve egyetemes értékek csoportok szerinti kisajátításának. Tény, hogy hallottam Kassákot úgy idézni, mint aki a népieket csak „Gátyások"-ként titulálta, s hallottam Kassákkal elégedetlen fiatalok ellenében Illyés tiszteletteljes érveit; és beszéltem olyan Kassák-hivővel, aki az új magyar lírában nemcsak Illyés, de József Attila, Szabó Lőrinc, vagy Weöres Sándor mellette említhetését is fölényesen lemosolyogta. örülök, hogy ha egyszer is, de módom volt közvetlenül találkoznom azzal a Kassákkal, aki nem a mendemondák sugalmai, nem a kortesi hovatartozás, egyedül csak az írásban megfogalmazott magatartás alapján ítélt. A Jelenkor 1962/6-os számában terjedelmes vallomást írtam Bartókhoz és a modem zenéhez vivő útamról. Hamarosan eljutott hozzám Kassák jó véleménye. Feltűnt neki, hogy egy fiatalemberben manapság is akadhat még művészeti dolgokért való szenvedélyes érdeklődés, nyílt kiállás. A folyóirat 1963/5-ös számában Közbeszólás című cikkében bővebben is kifejti méltányló