Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Tamkó Sirató Károly: Emlékét saját művészetemben őrzöm

már a sokkal kifejezőbb „planizmus", síkköltészet szót használtam) lelkes örömmel fogadták. Szinte azonnal megszületett bennünk az azonos erőfeszítés tudata. Mivel pedig elméletileg csupán én voltam felkészülve arra, hogy közös törekvéseink szellemi hátteréül, azokkal szoros összefüggésben fizikai világképünk alapvető változását mutassam be és azzal magyarázzam, újszellemű író is tulajdonképpen egyedül én voltam közöttük, s a felmerülő óriási távlatokat is én láttam egységben — engem bíztak meg most már „mozgalmunk" elméletének kidolgozásával. Irányzatunk megjelölésére a dimenzionizmus szót tartottuk a legmegfelelőbbnek. Én, egy normandiai barátom meghívásának eleget téve, náluk befejeztem a planizmus-ról, a kétdimenziós irodalomról szóló könyvemet és visszatérve Párizsba, e könyv eredményei alapján megírtam'a Dimenzionista manifesztumot, amelyben felismeréseim szinte törvény alakot öltöttek. Ezt a manifesztum törvényt a már együttesnek tekinthető „dimenzionisták" (köztük Kandinsky, Duchamp, Picabia és a két legaktívabb szervező, Arp ésDelaunay és az újabban felkértek) mind aláírták.és az 1936-ban megjelent Párizsban. Arp szavai szerint a manifesztum-törvény épp oly természetes rendet teremtett az 1905 óta tartó avantgárdé törekvések zűrös vadonában, mint amilyet Mendelejev atomsúlytáblázata teremtett az azelőtt teljesen kaotikus atomsúly-világban ! A mozgalomnak, amelyet nemzetközinek és világméretűnek kellett — a mindenütt jelentkező dimenzionista lendület alapján — terveznünk, a manifesztum megjelenése csak legelső lépése volt. Rögtön utána az én planizmusról szóló könyvem és ezt követően a Dimenzionista albumok megjelentetését ütemeztük be. Folyóirat, kiállítások Párizsban és a világ más fővárosaiban, mind szerepelt terveinkben. Az én ekkor már nagyon elsúlyosodott betegségem miatt azonban — amely Párizsból való hazatérésre kényszerített — a mozgalom központi erő, lelkesítő, és a teljes távlatokat áttekintő szervező nélkül maradt és bármilyen különösen is hangozzék ez: - senki sem volt, aki a helyemre állhatott volna! így aztán, bár minden úgy haladt a művészetek fejlődésében, ahogy az a dimenzionista manifesztum-törvényben le volt fektetve, mégis magát az irányzatot és a törvényt nem ismerik a saját nevén és nem alkalmazzák a továbbra is kaotikus avantgárdé jelenségek rendszerezésére és megmagyarázására. Ez a zűr és káosz azonban azonnal eltűnne, ha a már 1936-ban tervezett Első dimenzionista album (amely 1964 óta szinte teljesen készen van kézirataim között) megjelenhetne megfelelő kiadásban Párizsban s több mint 300 illusztrációjával kézzelfoghatóan mutatná be a művészetfejlődés törvényét és értelmét, amelynek bemutatására úgy látszik, az 56 soros manifesztum szavai nem voltak eléggé erősek.