Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Dénes Zsófia: Kassák Lajosról

Dénes Zsófia KASSÁK LAJOSRÓL 1. 1915 januárjától ismertem. Felkerestem valamelyik tanyáján. Hol? Azt már nem tudom, de nem is fontos. Azért kerestem fel, mert háborúban békét követelt és a szocialistákkal szembefordult a szocializmusért, miként Liebknecht. Vezércikkeivel akkor még csak vendég volt egyik polgári lap hasábjain. Röviddel ezután már saját folyóirata volt. Nem állt tőkés mögötte, dehogyis. Nincstelen fiúk csatlakoztak hozzá, a nincstelenhez, és az éhezés fillérjeiből jelent meg úttörő folyóirata. Abban a művészetforradalmat mutatta be színvonalas nyomdatechnikával, s állást foglalt a nemzetköziség és az összefogódzás mellett abban a szétesett világban. Akkor megmondtam neki, hogy rendelkezzék velem. Mindenben segítek, amire fölhasználhat. Pénzem nekem sem volt, csak keresetem, de tudtam nyelveket. Neki nagyon is kellett a műfordítás. Tessék, itt vagyok. Walt Whitman, Apollinaire, Tzara, Cendrars — és társaik. Néha aláírtuk a műfordítót — a nevemet -, néha nem. Igazán mindegy volt. Szerettem őt, Kassákot, és akkori feleségét, Simon Jolánt — két tegnapi gyári munkást. Szerettem és becsültem őket. Szerettem tiszta szándékukat, forradalmiságukat, erejüket és erélyüket. Szerettem harcukat. A semmiből emelkedtek fel — tegnap nélkül, de a holnap biztos reményével. A fiatalokra volt mozgalmunk igen nagy hatással, nevelő, átgyúró hatással, és ez tétel volt. Kassák folyóiratainak — A Tettnek, majd a Afónak — mindenik lapján a század úttörésének bélyege volt. A forradalmat érlelő években nálunk csak egyetlenegy útjelző szellem volt népünkre nagyobb hatással, mint Kassák és csoportja. Ady. Ady egymagában.