Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Dévényi Iván: „A nagy emberek barátsága az istenek legszebb ajándéka"

is; a festőnő 1957 márciusi tárlatának (Csók Galéria) megrendezését ő vállalta el és ő írta a katalógus előszavát is. • Kassák Lajos egyhelyütt így jellemezte önmagát: „Megmaradtam annak az embernek, aki az igazság és a szabadság hívének tartja magát. Soha mást nem tettem, csak amit tenni akartam, amit tennem kellett. Tetteim és én egyek voltunk... Alkudozással soha nem bíbelődtem, mondani pedig az igazat mondtam, vagy amit legjobb tudomásom szerint annak hittem". Ezt az önportrét maradéktalanul hitelesnek érzem, az opportunizmus — amellyel ellenfelei, ellenségei egy időben vádolták — teljességgel idegen volt tőle. Szépen írja róla Déry az ítélet nincsben: „Életveszélyes korszakokban és helyzetekben is... helytállt meggyőződéséért." • Kassák Lajos sok levelét, levelezőlapját őrzöm (egy alkalommal tréfásan azt mondotta, hogy kevesekkel levelez annyit, mint velem...), egy-egy nonfiguratív grafikájának és olajfestményének nekem ajándékozásával is megtesztelt. Ezek a képek, rajzok a falamon függenek; jólesik együtt élnem velük, - meggyőzően tanúsítják Kassák, a képzőművész magas rangját, kiválóságát. Nagy korkülönbség volt közöttünk (ő negyvenkét esztendővel volt idősebb nálam), de mindenkor egyenrangú beszélgető-partnerként kezelt. Türelmesen és figyelmesen meghallgatta mások véleményét, dialógusra képes ember volt, bár nézeteinek, ítéleteinek revideálására nem volt könnyű rávenni. A Kassákkal eltöltött Bécsi úti és esztergomi órák, délutánok mindig emlékezetesek maradnak számomra, a mester markáns személyiségének, tiszta lényének rám gyakorolt varázsa semmit sem csökkent a halála óta eltelt évek folyamán, az én életemet is végig fogja kísérni — mint a gyászjelentés végszava mondja — az ő „átható, hűséges tekintete". • Egyike voltam azoknak, akik élete utolsó óráiban még beszélhettek Kassák Lajossal. A Kútvölgyi úti kórházban látogattam őt meg 1967. július 22én, kora délután. Ott volt a nagyszerű élet- és munkatárs: Klára is, aki Kassák egy cikkének korrektúralevónatát olvasta fel. A mester néhány szó megváltoz-