Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Tüskés Tibor: Az értékek tisztelője

Még két adat az 1950 körüli időből, Kassákkal kapcsolatban : Kis könyv haldoklásunk emlékére című könyvét — teljesen új állapotban — valamelyik pesti antikváriumban vettem meg. Volt ott belőle több is. Vagy a kiadó, vagy valamelyik könyvesbolt államosítása után kerülhettek a példányok az egységár antikváriumba. (Egységár antikvárium — igen, ilyen is volt. A könyv mérete, vastagsága, kötésének minősége szerint kerültek a könyvek egyik vagy másik ládába. Gumibélyegzővel ráütötték az árát. 2,—, 3,- vagy 4,— Ft.) Emlékszem, Radnóti Újhold című kötetének első kiadását kettő, Juhász Gyula Fiatalok, még itt vagyok folvágatlan és számozott példányát három forintért vettem. De ezek fűzött, puhatáblás könyvek voltak. A Kis könyv haldoklásunk emlékére című Kassák-könyvet, talán ez volt az első könyv, ami az ostrom után megjelent, a Singer és Wolfner adta ki, kemény kötésben. Az árát is ehhez szabták. Egy nyolcast látok elmosódni a tábláján. Van egy másik ok is, ami miatt említem ezt a könyvet. A második világháború, a német megszállás tragikus eseményeinek megrendítően szép és hiteles lírai tükörképe. így őrizte meg az emlékezetem. S csodálkoztam, hogy amikor számba vették az ezekről az eseményekről szóló „irodalmat", Nagy Lajos Pincenaplója., Darvas Város az ingoványon című könyve mellett alig esett szó erről a Kassák-műről. (Kosztolányi Dezsőné Tüzes cipőben című könyvével együtt. Pedig ha egyszer valaki majd igazán megírja, hogy mit jelentett a második világháború Magyarországnak és a magyarságnak, a magyar irodalomnak és az íróknak, akkor alighanem ezeket a könyveket sem hagyhatja figyelmen kívül. Kassák fájdalmas sikolyát sem, a Kis könyvet sem.) A másik adat az 50-es évekből: Nem emlékszem, milyen indításra, de szerettem volna elolvasni Kassák nagy önéletrajzát, az Egy ember életét. Az Egyetemi Könyvtárban a „nem kölcsönözhető" pecsétet találtam a katalóguscédulán. Egy-két helyen még megpróbálkoztam, eredménytelenül. Végül az Akadémiai Könyvtár olvasóteamében kaptam meg a könyvet, helybeni olvasásra, „tudományos kutatás" céljából. Valami ilyenféle nyilatkozatot kellett aláírni. Napról napra, estéről estére itt és így olvastam a könyvet. Jó ideig eltartott. Elárulom: nem lett semmiféle tudományos eredménye akkor az olvasásnak. Sőt, valami szabálytalanság is történt. A könyv fölé még egy fej odahajolt az enyimén kívül. Egyszerre ketten olvastuk. A lap alján mindig megvártuk egymást, s csak ha a két tekintet összeért, lapoztam tovább. így „mérgeztem" Kassákkal a lányt, aki később a feleségem lett. Az Egy ember élete szinte sorsszerű olvasmányélményem lett. Húsz éves kora körül az ember fölfedezi önmagát, s egyre mélyebben akar magába hatolni. Kassákot olvastam, s a magam életére, személyiségére, sorsára döbbentem. Nagyszerű önéletrajz ez a könyv. Nemcsak Kassákot ismertem meg, hanem önmagamat is. önvizsgálatra, keménységre, elszántságra döbbentett. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer — néhány év múlva — személyesen is találkoz-