Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Kristó Nagy István: Kassák festő barátai között

tét akartam megváltoztatni. Itt olvasható, rögtön az expozícióban a következő mondat (kiemelés tőlem): Az emberek... „csalnak, lopnak, bűnöznek és ítélkeznek, forradalmakat készítenek elő, háborúkat robbantanak ki" stb. — No, a forradalmat vita nélkül elhagytuk, hanem amikor - mint a kötet szerkesztője — további változtatásokat is hasznosnak láttam volna, Kassák olyan indulatba jött, hogy már-már szívrohamtól féltettem. Közben azzal érvelt, hogy elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy az esetleges bírálatokért ő maga feleljen, így végül jobbnak láttam a különben eléggé érdektelen, lapos általánosságokat tartalmazó kispolgári „kutyaideológiát" eredeti formájában meghagyni, tekintve, hogy a néhány vitatható sor nyilván kevesebbet árt, mintha elterjed, hogy Kassákot „megcenzúrázták". Ez 1961 júliusában történt s a kötet rövidesen meg is jelent. Kassáknak lett igaza, senki nem kifogásolta kiskutyája nézeteit. Ettől kezdve azonban nem kedvelt annyira, pedig én őt (s az életmű kiadást) féltettem, — no meg csakugyan nem értettem vele egyet, s jobbnak láttam megjelenés előtt vitatkozni vele, mint a publikálással vihart kavarni. Különösen heves vitáink voltak egy bár szintén korábban írt, de még kéziratban lévő művének néhány részletén. Az áruló című regény negatív hősét Kassai-Schallmayer nyilas propagandaminiszterről mintázta, akit még a munkásmozgalomban való indulásából ismert s folyvást iobbra tolódó pályáját a távolból is figyelemmel kísérte, - egészen a jól megérdemelt akasztófáig, sőt özvegyével azután is sokat beszélgetett a férjéről. {Elvégeztetett - ez volt a mű címváltozata.) A regény lélektanüag csakugyan hitelesen mutatta be a törtető revizionistából nyilas vezérré lett munkásáruló életútját, Kassák azonban egyszerűen nem figyelt oda — a történelemre. A regényben időzavar volt, a szerző rosszul emlékezett a politika kisebb-nagyobb fordulataira, a nyilas párt ügyeire, de hallani sem akart arról, hogy a cselekmény formálása során — akármilyen kis módosítással — mindezt revideálja. Nem erőltettem a dolgot. Azóta se néztem utána, hogy a regényen végül is dolgozott-e még s az milyen változtatásokkal jelent meg. Jó, hogy megjelent, nem jó, hogy észrevétlen maradt. A Kassák életmű gondozását pedig, féltucat könyve szerkesztése után, most már nyugodtabb irodalompolitikái helyzetben, Sik Csaba kollégám vette át. Jómagam újra csak a festő Kassákkal találkozgattam, főként a Malomtó presszóban, ahol a jócskán kibővült régi társaság szinte a Mester haláláig gyakorta összejött.