Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Lengyel József: Kassákról (Kassák Lajos, a tanító, „Olykor átváltoztam virággá vagy fegyverré")

feledjük az 1958-ban megjelent kötetét.

+ Egytől egyig valóságelvű figuratív rajzokat találunk ebben a kötetben. Roppant életművet hagyott ránk. Mégis versei, regényei, elbeszélései, festményei, könyvtervei csak egy része munkásságának. Lapszerkesztői munkája (nincs magyar szerkesztő, akinek annyi lapját tiltották volna be, mint neki), a fiatalabb nemzedékkel szeretetteljes-szigorú törődés: századunk magyar irodalmának sarkalatos része. Sokan használják - nem is tudva, hogy Kassák hozta őket az irodalomba - Kassák szavait, Kassák képeit is. Vére benne van a magyar irodalom vérkeringésében. Szerette az emberiséget, az emberséget, az embereket. Akit szeretett, annak ezt meg is mondta, és nem fél-igennel, fél-nemmel. Akinek például „SZERETETTEL" dedikálta könyvét - az valóban szeretett volt. Ha azt írta „MELEG KÉZSZORÍTÁSSAL", akkor bízva érezhetted meleg kézszorítását. Igaz, nem akárkire tékozolt ilyen szavakat. De ez is Kassák jótulajdonságai közé tartozott. Nem is az utolsó helyre. Én szeretett tanítványa voltam. Mester volt, szigorú, követelő, első mesterem. Kívánom a magyar művészetnek, hogy legyenek ilyen sziogrú és tántoríthatatlan mesterei, amilyen Kassák Lajos volt és műveiben maradt. Népmüvelés, 1968. 9. szám. +

Költemények, rajzok