Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Keresztury Dezső: A legendák halhatatlanja

s mindenütt ez volt. Nem magyar specialitás tehát; legfeljebb nálunk élesebb, „adminisztratívabb" formában jelentkezett. Tisztelői egyébként ma is szép számmal vannak; Rónay György Kassák-könyve tudtommal hamar elkelt. Utánzói, epigonjai is vannak elegen csak éppen hogy ezeket a neoavantgardizmus híg áradásában nemigen veszik észre; legalábbis nem tartják Kassák-iskolaként számon. Bár ő iskolát akart nevelni; de ez az irodalomban, művészetben csak azoknak adatik, akik nem félnek „mindennapi kenyeret" tenni az asztalra. A halhatatlanság — ha földi létezik — a legendák halhatatlansága. Kassák legendája már nem ő maga lesz, ha lesz, hanem mindig valamilyen — nem nagyon népes — szektáé. Annak a kifejezésmódnak fő elemeit tudniillik, amelyekkel az ő — ormaival magasra emelkedő! — költészetének utánzói a maguk epigonvoltát kiválósággá nemesítenék, nagyrészt Kassák is az igazi, úttörő avantgárdé „közvagyonából" merítette. Az „igazi" Kassákhoz nem könnyű s nem a sokaságé az út.