Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Gönczi F. Sándor: Egy fotográfus a Munka-körben

Szavalókórusunk a Természetbarátok Nagydiófa utcai helyiségében kapott otthont. Ott tartottuk kultúrelőadásainkat, ott próbáltunk. Amit ott akkor előadtunk, mindennek rendkívül nagy hatása volt. Az összejött kétszáz főnyi közönség mindig frenetikus tapssal és lelkesedéssel jutalmazta a műsort. Ezek általában bevezető beszéddel kezdődtek. Legtöbbször Falus Ervin tartotta a megnyitót, melyben előadásunk céljáról szólt. Pozsonyban — ahol egy rendes színházépületben szerepeltünk — Kassák mondta a bevezetőt. Erre jól emlékszem, mert odaálltam a függöny mögé, hogy jól halljam, mit mond. Kíváncsi voltam rá. Ő a függöny előtt állva, a nemzetköziségről beszélt. Nyilván azért, mert nem Magyarországon voltunk. Saját személyét is beleszőtte a beszédbe, hogy ő egész fiatal kora óta a nemzetköziség eszméje alapján áll, és nem lát más kiutat az emberiség számára, mint a szocialista internacionalizmust. A főleg fiatalokból álló közönség — mert a Sarlós-mozgalom tagjai nagy számban képviseltették magukat - tetszéssel fogadta ezt. A bevezető után a szavalókórus állt a színpadra barnásszürke munkaruhájában, rajta jelvényünkkel, a fehér mezőben lefelé fordított piros bárddal. A lefelé fordított fegyver-szimbólum (mint utólag olvasom) kínai eredetű, s a „nem támadunk, csak védekezünk" magatartást fejezi ki. Tulajdonképpen nekünk is ilyen elgondolásunk volt, hogy nem támadunk, csak véleményt mondunk, és próbálunk segíteni. Ez volt a Munka-kör alapállása. Két-három vers előadása után jelenetek következtek, majd a népdal-kórus következett, melyet Justus György vezetett. Ők néger spirituálékat, mozgalmi dalokat és megzenésített Kassák-verseket adtak elő, óriási sikerrel. Pozsonyban a legnagyobb hatást a két Csák-lány és Kassákné hármasa érte el; a Boci-boci dallamára - három szólamban - egy Kassák-verset énekeltek. Emlékszem arra is, hogy a műsor végén a Sarlós-fiatalok elkérték jelvényeinket, s mi nekik adtuk. Vannak fényképfelvételeim a szlovákiai útról és a bécsiről is. A bécsi út megszervezését - valószínűleg - Vajda Imre végezte. Műsorunkkal ott is nagy sikerünk volt. Jártunk a Karl Marx Hof-i munkásnegyedben, és egy csomó szociáldemokrata fiatallal összebarátkoztunk. A magyar emigráció sok tagja megjelent előadásunkon, de én őket személy szerint nem ismertem. Bécsben, valamelyik munkáslapban fotóim is megjelentek. Nádass József két riportjához — az egyik egy munkanélküli pékcsaládról készült — én készítettem a felvételeket. A Munka című folyóiratról szólva, ma úgy tekintik, hogy e körül alakult a kör. Én ezt megfordítanám: egy ilyen csoport nem létezhetett sajtómegnyilatkozás nélkül: kultúrmunkára jött össze és egyik tevékenysége volt a lap. Állandó munkatársai voltak: Nádass József, Nádas Endre, Falus Ervin és Gró Lajos. Voltak emellett külső munkatársai is. Egyes írásokat, kéziratokat megtárgyaltunk, megbíráltunk, s azok a csoport egyetértésével jelentek meg. Kassákkal szemben is voltak ellenvélemények, s az előbb felsoroltak hatottak Kas-