Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Munka szerkesztője - Kovács György: Egy muzsikus emlékei
A népdal-kórusnak lettem a tagja. Ott találtam a nagyon muzikális és csodálatos orgánumú Heimer-fíúkat, akik a basszus-szólam bázisai voltak. Az altban egy gyönyörű szép hang volt, Csák Jucié. Ez a 15-20 fős csoport prototípusa volt az igazi munkás-kórusnak. Én a zenekarban tevékenykedtem László Zoltán, Komor mérnök és Grünfeld nyugdíjas operaházi zenész társaságában. Megtanultam harmonikázni, s ezzel szóló-szerepeket is vállaltam. Justusnak több saját száma volt; az egyik a Proletárinduló, melyhez a szöveget Nádass József írta. Egy orosz népdal, a Bárisnya volt a másik. Justus György fordította le először Brecht Koldusoperájának songjait. Saját számai népszerűek voltak a munkás-színpadokon: a Warsawianka, Dubinuska és mások. Ha rendőrtiszt ült az első sorban, akkor hamis címeket kellett bemondani: így lett Kárpátaljai népdal a Dubinuska és Lengyel lovasinduló a Warsawianka, vagy Tiroli induló az Ifjúmunkás induló. Nagy sikerünk volt a szlovákiai kőrútunkon. A szlovákiai Munkásakadémia, a Szociáldemokrata Párt szerve rendezte műsorainkat, de a kommunisták is eljöttek, akik Galántán valóságos tüntetést rendeztek mellettünk. Pozsonyban a Sarlós fiatalok tették ugyanezt. Ők, amikor szállásunkról elindultunk a vonathoz, elénk jöttek, elvették csomagjainkat; a peronon pedig sorfalat alkottak, és felemelt jobb karukkal álltak az elinduló vonat mellett. Ezzel is kifejezték, hogy az ő vendégeik is voltunk. A kávéházakba is eljártam a Kassák-asztalhoz, miután a szereplések lehetősége megszűnt. A háborút átvészelve, Békásmegyerre jártunk x ki vasárnaponként Kassákékhoz, ahol művészekkel, Gadányival, Szandaival, Bokros-Birmannal és másokkal találkozott az ember. Elmaradhatatlan volt a Kassák születésnapi köszöntése március 21-én.
