Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

vességét gyakorolja, míg nagy halak suhannak el körüle. S innen már csak egyetlen lépés a zene. Zenét Madonna! — S ez a muzsika a szférák zenéje, világzene, ünnepi lengés — ritmus; mint az álom, az éj és a víz hullámzása, mint az egészet nyilvánvalóvá tevő, strukturáló energia (Óda a szépségről). i Hogy a vers kreatív, Bolyai szonettje igazolja leginkább. Annak mottója az ismert levél-mondat: „Semmiből egy új, más világot teremtettem." Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk a térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el sem érte. Én, boldogulván azt a madarat ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Új törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek; király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó. Itt aztán igazán nyilvánvaló, miben látja Babits az új versgondolkozás természetét, különbözését az élménylíráéhoz képest. Ismeretelméleti kontextusban látja. Az élménylíra módszerét — gondolkodásmódját — az euklidesi geometriával, az újat, a sajátját a Bolyaiéval vonja analógiába. Ennek az új költői gondolkodásnak egyik remek példája a Gretna Green. A vers tárgya a szerelem, de nem a Babitsé, hanem egy teljesen hangsúlytalan személyességé. Mert nem is az ÉN, hanem a helyzet a fontos. Milyen állapot, milyen folyamat? Nem egy szerelem története, hanem a szerelem természetének rajza. És ezen is túlmutat. Polivalenciája bámulatos. Skót életkép, a szerelem organikus folyamatának szinte képletes ábrája, de mítoszi alakzat és dramatikus struktúra. S amit így Babits elkezdett, de átmenetileg abbahagyott, mert laboratóriumába betört az élet, a háború és következményei, a lírai kutatásokat folytatja Szabó Lőrinc és Weöres. E vonalon nyomozhatjuk tovább e szisztematikus kutatást, amelynek az volt eredetileg és maradt szinte máig a célja, hogy a magyar verset alkalmassá tegye a közvetettségre, az intellektualitás kifejezésére.