Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)
egyben mindig a gondolkodás becsületessége, a magára adó, szellemi tisztesség. Azt hiszem megfelelő ez a hely és ez az alkalom — a Nyugat-kiállítás terme s a Nyugat-konferencia pillanata arra — hogy mindezért most neki köszönetet mondjak. Neki köszönve, az ő fiatalságának, a magyar irodalom egyik fénykorának, Ady korának is köszönünk egyben. Ö élményszerűen, az egyéniségével adta át nekünk, milyen új, erjesztő, pozitív magatartást hoztak ennek az időszaknak intellektuell fiataljai a magyar életbe. * A megtisztelő feladatot jelentő üdvözlésen túl szeretnék néhány szót szólni bevezetőmben ennek a mai tanácskozásnak közművelődéspolitikai, tudománypolitikai jelentőségéről is. Véleményem szerint ugyanis, nemcsak irodalomtörténeti szempontból, de ebben a vonatkozásban is súlya van ennek a konferenciának. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak ez az első ilyen típusú tanácskozása, s mint ilyen, egyben egy új, előremutató múzeumi koncepciót is jelez. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy mint a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának elnöke itt a nyilvánosság előtt is ismertessem azokat a nézeteket, állásfoglalásokat, melyek a Bizottság ülésein az elmúlt egy-két évben a Múzeum munkájával s a benne megfigyelhető új koncepcióval kapcsolatban kialakultak. Az Irodalomtudományi Bizottság nagy örömmel üdvözölte azt a friss lendületet, melyet a Múzeum munkája Illés László főigazgatósága alatt az elmúlt időkben vett. Ez a lendület, a munka növekvő intenzitása minden vonatkozásban észlelhető. Látszik ez mindenekelőtt a Múzeum munkájának lényegét jelentő közművelődési funkció ellátásában. Elég, ha körülnézünk itt, ezen a mintaszerűen megrendezett, jól átgondolt, valóban megelevenítő erejű Nyugat-kiállításon, vagy ha — önző módon — utalok az egyetemmel való közművelődési kapcsolatok alakulására. A Múzeum vezetősége még erőteljesebben kívánja tovább folytatni azt a munkát, melyet Barôti Dezső iniciativájára már korábban elkezdett; azt tudniillik, hogy az egyetemre is áthozza részben a maga kiállításainak anyagát. Véleményem szerint nagyon fontos közművelődési funkciót teljesít ezzel. A gyakorlatban tanítja meg a jövendő pedagógusokat a kiállítások rendezésére, felismerteti velük azok szemléltető-nevelő erejét, tudatosítja az oktatásban betöltött szerepüket, így fog lenyúlni a Petőfi Irodalmi Múzeum a maga munkájával a holnap tanárain át az egyes iskolákba, segít tudatosítani, hogy az irodalomtanítás szerves részét kell hogy jelentse a Múzeum és a