Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

eszmélkedés kifejezője Tóth Árpád és Babits Mihály világháborús költészetének keményebb líraisága, Móricz Zsigmond háborús prózája, s különösen a Fáklya, a korrajz egyre erősödő műfaja, vagy az olyan stílus- és szemlélet-váltások, amilyeneket Kaffka Margitnak az impresszionizmus utáni prózájában figyelhetünk meg (Két nyár, A révnél). Tehát ha nem elégszünk meg a fordulat eszmetörténeti és társadalmi vonatkozásaival, hanem leírjuk a stíluskövetkezményeket is, akkor kimondhatjuk, hogy az első világháború közepetáján a világháborús nyomorúság hatására megindult szemléleti változás összekapcsolódik a tárgyiasabb ábrázolás igényével, amely majd a második nemzedék fellépését jellemzi, de amely már a Nyugat hőskorában előkészíti a következő korváltást. 4. Ennek kimondása azért fontos, mert napjainkban többször találkozhatunk a korai magyar avantgárdé régi vitájának felelevenítésével. Már a Ma első évfolyamaiban felbukkan az a vélemény, hogy Ady valóban nagy jelenség, de a XIX. század utolsó nagy fellobbanása. Most mellékes, hogy tudománytörténeti szempontból a XX. századiság összekapcsolása az avantgárdé fellépésével voltaképpen régi nézetek felmelegítése. Lényegesebb a JVi/ugaí-mozgalom és a magyar avantgárdé reális viszonyának tisztázása. Véleményem szerint a magyar avantgárdé kialakulása valóban feltétele volt a társadalmi tartalmak teljes kifejezésének, s következésképpen a magyar irodalom világirodalmi felzárkózásának, de a Nyugat mozgalma is érzékelte a korváltás szükségességét, s — a Cézanne-i gondolatmenethez hasonlóan — eruptív korszaka után maga is megtalálta a törvénykeresés útját. S az a tény, hogy a korai magyar avantgárdé talán még elzártabb literátor mozgalommá vált, mint a Nyugat, eleve cáfolja az abszolutizáló szándékok jogosságát. Ha a müvek teljességét, tartalmasságát, komplexitását tekintjük mércének, a IVyztgat-mozgalom legnagyobb teljesítményei, s mindenekelőtt A halottak élén versei semmiképpen sem minősíthetők az avantgárdé előzményeinek: előzmények is és párhuzamos jelenségek is, de méginkább összefoglalások, a szintézis példái.