Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

F er en czi László Természetesen ha 1972-ből tekintünk vissza 1908-ra. a Nyugat című folyóirat indulásának évére, másként látjuk az akkori erőviszonyokat, mint 1915-ben, A Tett megindulásakor, de akár 1930-ban vagy 1950-ben láthatták. Ma azt mondjuk — több mint egy fél évszázad tapasztalatai alapján — hogy 1908-ban Kavafisz és Pound, Rilke és George, Rubén Dario és Blok, Ady és Lee Masters, Claudel és Yeats voltak a kor nagy költői, és hogy melléjük egy évtizeden belül, tehát 1918-ig, az első világháború utolsó évéig felzárkózott Trakl és Apollinaire, T. S. Eliot és Babits, Majakovszkij és Hlebnyikov, Cendrars és Valéry, de már figyelni kellett Kassákra és Paszternákra, Antonio Machadora és Reverdyre is. (A névsor egyébkent tetszés szerint bővíthető.) A század első éveiben a legkülönbözőbb okok miatt szólnak a korabeli irodalom sekélyességéről olyan kritikusok, mint Mehring, Gourmont vagy Ignotus, és napjainkban eléggé elterjedt az a nézet — a francia Walzer vallja például — hogy a XX. századi világirodalom tulajdonképpen 1913-ban kezdődött. Nagyszerű művek egész sora indokolhatja e felfogást: abban az évben jelent meg Apollinaire Szeszekje és Cendrars A transzibériai expressz és a franciaországi kis Johanna prózája, Peguy Évája és a Swann, az À la recherche du temps perdu első része, a Szülők és szeretők, Lawrence egyik legfontosabb regénye, és a Halál Velencében, és A magunk szerelme, valamint kezdi írni Gorkij önéletrajzi triológiáját- 1908-ban ki tud Kavafiszról, csak harmadszázaddal később lesz világhírű, Poundról, akinek jelentőségét Eliot tudatosítja, Claudelről, noha újabban Michel Decaudin cáfolni kívánja, hogy 1914-ig teljesen ismeretlen lett volna? Séché, aki 1908 óta évenként adja ki az esztendő legszebb francia verseinek antológiáját, 1912-ben közöl először Apollinaire-től és a Szeszeket majd Duhamel bírálja kíméletlenül 1914ben. Ismeretes, hogy a Síuannt csak a legnagyobb nehézségek árán egy harmadrendű kiadónál sikerült megjelentetni a szerző költségén, miután Gide, a Gallimard lektora mint dilettáns művet visszadobta. Emlékeztetőül: az Új versek 1906-ban jelent meg, Az Illés szekerén 1908-ban, a Levelek írisz koszorújából 1909-ben. A XX. század nálunk 1906-ban vagy 1908-ban kezdődne? Aligha jogosak azok a vádak vagy vélemények, melyek szerint a Nyugat első nemzedéke lemaradt volna az európai fejlődésről. Nem esszét írok, hanem csak néhány közismert adatot szeretnék egymás mellé rakni. Ha esszét írnék, nem kerülhetném el, hogy választ ne keressek arra: kitűnő költők és irodalomtörténészek Kassák Lajostól Czine Mihályig — hogy csak a tudomásom szerinti kezdő és