Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

tanulmányai óta pontosan tudjuk, A szegény kisgyermek panaszait a francia szimbolizmus virágzásakor még hagyományos gyermekkor-ciklusként kell megfelelő világirodalmi környezetébe állítanunk.

3 Természetesen ez a fölfedezés nem ment föl bennünket az alól, hogy Kosztolányi remekművének valódi értékeit meglássuk, sőt, épp az ilyen szándékú összehasonlítás vihet bennünket közelebb a magyar szimbolizmus jellemzéséhez. Óvakodjunk azonban attól, hogy a kisvárosi-vidéki tematikát és motívumokat mutassuk föl a magyar szimbolizmus tipikus jegyeként, hiszen ezt Rodenbachtól Laforgue-ig únos-untalan megleljük- Arra viszont föl kellene figyelnünk, hogy a mi szimbolizmusunk a belgákéval sok tekintetben rokon, noha egymástól szinte teljesen függetlenek. A magyar szimbolizmuson kívül a belgában van meg a környező világ realista színezete és a jelen iránti, nem egyszer társadalmi indítékú érdeklődés. Ez az utóbbi azonban — ellentétben a Nyugat költőivel — szimbolizmusuk virágkorában a szociális részvét keretein túl nem terjed. (Lásd: Verhaeren líráját.) Említsük még meg Szép Ernőnek azt a jellegzetes, felsorolásos költői eljárását, melyet Illyés, majd Komlós Apollinaire hatásának tulajdonított/

1 de az újabb összehasonlító kutatás tipikus szimbolista technikaként tárt föl, s főként Francis Jammes versei bővelkednek benne. Igaza van Czinének abban, hogy az irracionalizmust, a középkori tematikát, a legendák, mondák, mesék kedvelését a szimbolizmusra jellemzőnek tekinti. De az irracionális szemléleti formák a szimbolista iskola kialakulásának első perceiben, majd delelőn túli szakaszán általánosak. Az 1880-as évek második felében a szimbolizmus éppenséggel balról, sőt szélső balról bírálta kora társadalmát. La Nouvelle Rive Gauche című folyóiratuk (később Lutéce néven) a fennálló rend forradalmi megdöntését hirdette, munkatársai szocialistának vallották magukat. Az ugyancsak szimbolista Revue Indépendante egyház- és vallásellenes, materialista is, egy nemzetközi köztársaságért száll síkra, és Franciaország kommunisztikus berendezésére tesz javaslatot. Ami Rimbaud-t illeti, őt vagy nem fogadjuk el szimbolistának, mint ahogy szülőhazájának irodalomtörténete teszi, vagy ha igen, akkor ő is az irányzat lázadó, társadalomellenes színeit erősíti. Szimbolizmus és dekadencia az 1880-as ;i Rónay György: Kosztolányi és a világirodalom, Nagyvilág, I960. 9. sz. 1384. 1. André Karátson: Le Symbolisme en Hongrie, 1969. PUF. Paris. 185—203. 1. 4 Illyés Gyula: Jó szó. Szép Ernő új versei, Nyugat, 1929. 1. sz. 235. 1. Komlós Aladár: Szép Ernő. A magyar irodalom története, 1965. 5. k. 414. 1.