Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

matikus leírását, avagy szavak, esetleg díszítő jelzők felsorolását? Objektív tárgyak részletező megjelenítése a realizmusra is jellemző, hiszen ilyen módszerrel vezet például a Goriot apó világába Balzac egy szobaberendezés aprólékos leírásával. Ami a jelzői felsorolást illeti, az a romantikus stílus velejárója is. Hugo verseiben egymástól kapnak lángra a felhalmozott jelzők. De akadnak talán a szecessziónak az irodalomba telepíthető élő motívumai: faunok, kentaurok, najádok? A romantika, majd a Parnasse, végül a szimbolizmus mind ismeri őket. Esetleg tipikus tárgyi motívumok felhasználása költészetben és prózában, mint a növényi ornamentikáé, jogosítana fel a „szecessziós" megjelölésre? A sás, a nád, a levélminták általában idegen anyagot képviselnek egy-egy szecessziós iparművészeti alkotáson, például intarziát bútoron, bőrberakást levéltárcán, stb., Tehát leginkább díszítő elemek. A sás, a nád, a levélmotívum viszont a költészetben tematikus és még közvetve sem szerkezeti elem, így legfeljebb metaforikusán, funkcióváltással szólhatunk a versmondat és —talán — a kompozíció .indázó' jellegéről. Mindenesetre ha beszélünk a líra szecessziós jelenségeiről, mint ahogy kisegítő fogalomként szükségesnek tartom használatát, legkivált ebben a vonatkozásban említhetjük. A filozófia területét már csak érintő irodalmi szecesszió terminusának használata annál is inkább önkényes, mert még az iparművészet területén sem tisztázott a jelenségek bölcseleti tartalma, s iparművészet és irodalom közt ott van még a képzőművészet eddig kellőképpen meg nem munkált terminológiai vetülete is.

1 Megjegyzem még, hogy a szecesszió terminusa az osztrák-német művészetben született meg, s ha a német művészettörténészek Gauguint vagy Maurice Denist szecessziós művészként emlegetik is, a franciák sosem éltek ezzel a meghatározással, az irodalomban pedig még kevésbé alkalmazták. Ugyanez áll más nagy nemzeti irodalmakra is, tehát ha ezt a művészettörténeti műszót irodalmunkban meghonosítanánk, tudomásul kellene vennünk, hogy tovább folytatjuk a német szemlélet alkalmazását művelődéstörténetünkre. 1 Előttem már elutasította a szecesszió korszak jelölő meghatározását Lukács György és Komlós Aladár is; okfejtésem az ő álláspontjukat erősíti. Lásd: Nagy Péter: Beszélgetés Lukács Györggyel; It, 1969. 377— 93. 1. Kiváltképpen: 378—80. 1., ahol Lukács lehetetlennek minősíti, hogy a szecessziót szemléleti formának tekintsük, de leginkább irodalomtörténeti alkalmazása ellen tiltakozik, s ezt egyedül Babitsra tartja érvényesnek; Komlós Aladár: A szecesszió körül, Valóság, 1969. 12. sz. 72— 76. 1. Nézetét az Irodalomtörténeti Társaság szegedi vándorgyűlésén korábban is kifejtette. 3 Vita a Nyugatról 33