Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)
Szabolcsi Miklós Engedjék meg, hogy befejezésül megpróbáljam a magam véleményét elmondani néhány dologban. A vitatott kérdésekről: maradt egy sor nyitott és vitakérdés, és ez nagyon természetes. A Nyugat első korszakával kapcsolatban azt hiszem, hogy minden eddiginél nyitottabbá vált és izgalmasabbá vált a szimbolizmus problémája és mind Rába György hozzászólása, Czine Mihály tanulmánya, mind Baróti Dezső figyelmeztetése, azt hiszem, arra kell indítson bennünket, hogy a szimbolizmust a maga teljes egészében, világirodalmi összefüggésben és más művészetekben való megjelenésében vizsgáljuk; a terminus alkalmazását még egyszer végiggondoljuk. Nagyon helyénvalónak tartom azt, hogy bizonyos megkövesedett műszavainkat, fogalmainkat, fétiseinket felülvizsgáljuk — nem akarom kollégáimat bántani, de például a „törvénykeresést" is érdemes lenne egy kicsit felülvizsgálni, mert lassan mindenre törvényt keresünk. Megvolt eredetileg a szónak a maga konkrét értelme, bizonyos képzőművészeti folyamatokra, de mi már „.parttalanul" használjuk. ..Nemzettudat" — ezt is érdemes lenne egy kicsit konkrétabban megvizsgálni; melyik áramlat nem ezt kereste? Egy megjegyzés Oltványi Ambrus érdekes figyelmeztetéséhez: nekünk van egy nagy dilemmánk — Magyarországon; — és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világ irodalomtudományában. Egyszerre kell anyagot gyűjtenünk, anyagot publikálnunk és egyszerre feldolgoznunk és összefognunk. Teljesen igaza van Oltványi Ambrusnak, ezrével vannak kiadatlan levelek és statisztikai módszerrel, részletes analízissel is végig kellene őket vizsgálni. De amíg ez megtörténik, addig is munkahipotézisként koncepciót kell alkotnunk egyes korszakokról. Ügy, hogy én a két feladat együttes elvégzését javasolnám, főleg azért, mert manapság van hajlam, amely csak az adatpublikálást igyekszik előtérbe állítani. Az anyag teljessége úgyis elérhetetlen. A tudomány útja amúgyis az: egy bizonyos anyagrészen épít koncepciót, ezt korrigálja egy újabb anyagrész ismerete. Azt hiszem, hogy Péter László szavai után is nyitott a vidék problémája, mert ugyan vitatkozhatnánk azzal, amit mondott, de abban a szociológiai megközelítésben sok megfontolandó van, ahogyan ő vetette fel a Nyugat bázisára és ugyanakkor a Nyugat érdeklődési körére vonatkozólag. Én inkább úgy fogalmaznám, hogy a Nyugat és vidék viszonyában nem annyira az írók eredetét és lakóhelyét kellene vizsgálni, de a Nyugat érdeklődését, azt, hogy a magyar társadalom való nagy problémáihoz mennyiben szól 18 Vita a Nyugatról 273