Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Rónay László „A mi ifjúkorunkban . . . volt itt a Wagner-kultusz tetőpontján — mondta a Nyugat Barátok Körében tartott előadásában, 1932ben, a századforduló utáni zenei életre emlékezve Kodály Zoltán — A koncerteken is csupa olyan darabot játszottak, hogy ha a program véletlenül nem magyarul van, azt hihette az ember, hogy egy kis német városban van . . ." Ebből a német hatásoktól át- meg átjárt,önmaga múltjáról immár teljesen megfeledkező közegből igyekezett előbb Kodály, majd az ő ösztönzésére Bartók Béla is a magyar népzene ősforrása felé tájékozódni, mert érezték, — mint ugyanitt Kodály mondta —, hogy ,,a magyar dalt fölemelni és ősi gyökeréből a külföldivel egyenlő rangú művészi magaslatra fejleszteni sürgős és égető problémának mutatkozott". Valóságos „zászlóbontás" volt ez, mint Szabolcsi Bence írja A magyar zenetörténet kézikönyvében, hisz a magyar kultúra legjobbjai ..mintha kiábrándultak volna a XIX. század nemzeti életének módszereiből, a romantika illúzióiból és a romantika művészetéből is: a megváltó szót mélyebbről fakadó erőktől kezdték várni. A század elején a magyarság szellemi életének egy nagy világos perce következett, mikor tiszta szemmel tudott önmagával számot vetni, számbavette képességeit, ráeszmélt a döbbenetes hiányokra s feszült figyelemmel kedett hallgatózni a mélyebben háborgó évszázados erőkre; az esedékessé vált polgári forradalom, az ország szociális átalakulása egyre sürgetőbb igény formájában jelentkezett". S ez a növekvő igény kultúránk minden területét kezdte átformálni. 1905-ben jelent meg Ady Üj versek című kötete, ekkor indult el népdalgyűjtő útjára Kodály Zoltán, s ebben az évben született Bartók I. zenekari szvitje. S alig három esztendővel később megjelent az új erőket összegezni és egyesíteni kívánó Nyugat első száma, mely természetesen elsősorban az új irodalmi törekvések szószólója volt, de kivált első korszakában érzékenyen reagált az összes művészi ágak rokon törekvéseire, s szívesen helyet adott olyan tanulmányoknak és kisebb bírálatoknak, melyek az új jelenségekről tudósították olvasóit. Molnár Antal mondja el a Nyugatra emlékezve,* hogy a lap szerkesztőinek nem volt és természetesen nem is lehetett zenepolitikai elképzelése. A Nyugat azonban olyan kristályosodási pont volt, mely maga köré vonzotta a modern művészeti kísérletek zászlóvivőit is, s így már első évfolyamától kezdve megindította például harcát Bartók és Kodály elismeréséért, melyet fennállása során oly kiváló kritikusok és tudósok szorgalmaztak, mint Bálint Aladár, * Megjelent a Vallomások a Nyugatról című kötetben, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési "Propaganda Iroda kiadásában (1972.).