Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

költőnél, mint más kelet-európai népek lírájában is. Babitsot, Juhász Gyulát csak laza szálak fűzik a szimbolizmushoz, Kemény Simon és Szép Ernő inkább impresszionista, Gellért Oszkár egyaránt távoljárt a szimbolista sejtetéstől és az impresszionista festőiségtől. Babits is a szimbolizmustól elváló lírát teremtett. Érdemlegesen beszélni róluk csak külön-külön fejezetekben lehet. * * * A Nyugat a prózában is helyet adott minden új kezdeményezésnek. Ez a kor — a század első két évtizede — a világirodalom prózájában is az útkeresés kora. A századvég csillagai, Tolsztoj, Ibsen. Zola, Maupassant és Csehov még nem vesztették el ragyogásukat, de már erősen halványulnak az új inspirálók, Bergson, Nietzsche és Dosztojevszkij fényében. A naturalizmus még valamennyire tartja magát, de a legnagyobbjai közül már többen „megtérnek"; a misztika, az irracionalizmus felé fordulnak. A legellentétesebb eszmék kerülnek egymás mellé, Anatole France-i szkepszis és filozófuskodás, ruskini művészetáhitat, barrési énkultusz, újkatolicizmus és szociológia. A művészetekben a legnagyobb zűrzavar van, de a tendencia kitapintható: mindenáron újat. eredetit keresnek, s általában nem a realizmus, hanem az irracionalizmus irányában. A realista törekvésű idősebb és ifjabb írók - Ibanez, Wells, Shaw. Galsworthy, Barbusse, Jack London, Heinrich Mann —• a kor tudatában nemigen számítottak modern íróknak és követendő példáknak. Munkásságuk elszigetelt, mintha a realizmus folytonossága megszakadt volna. Újjáélednek a romantikus célkitűzések, felfedezik a német romantikát, a kísértetjárást, az álom és csoda motívumait, a borzongást és a titokzatosságot. Egyelőre csak keresés és zűrzavar van a prózában, kialakulatlanok az írói egyéniségek, határozatlanok a célok, és éretlenül sokszínűek a megjelenő munkák. Valéry szerint az első világháború előtti kor legtöbb francia átlagregényében sorra megtalálni az orosz balett hatását, a pascali stílus nyomát, a Goncourt-ok impresszionizmusát, Nietzsche és Rimbaud eszmetöredékeit s némi tudományos hangot. Ebből a kezdésből és zűrzavarból emelkedik ki Gide és Proust művészete. A novellában is hasonló tendenciák mutatkoztak. Az eszmény a századfordulótól kezdve mind kevésbé Maupassant és Csehov, a kezdők inkább a német romantikus novellára s a szimbolista költészetre tekintenek. A nagynak és modernnek elismert fiatal írók közül a valóság reális ábrázolásáért talán csak Gorkij és Thomas Mann küzd. A magyar novellában talán még tarkábbak a törekvések, mint más irodalmakban. A társadalom sokkal elmaradottabb,