Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

A Te meg a világ kötet idején, tehát Versenyt az esztendőkkel verseinek keletkezésekor maga Szabó Lőrinc tartotta korszerűtlen­nek a humanizmusnak ezt a fajtáját, a jelen változása felett tartott életidegen ideák világát {Felirat című versben), 1933-ban ijedten ezekhez az életidegen ideákhoz menekül vissza, ezeket próbálja tartani a még nehezebbre változott jelenben. A polgári világ em­bertelen, háborús renddé válásakor ennek a világnak azokat az eszményeit választja emblémául, amely eszmények e világ egy korábbi, a Babitsét is megelőző történelmi állapotában még eliga­zító, rendszerteremtő ideáltípusok lehettek, de amelyek normatív erejét a történelem menete, éppen a polgári világ torzulása mind­inkább megsemmisítette. Ezeknek, az e világ nyelvén megfogalma­zott ideáknak hangoztatása ekkor már csak személyes védekezést jelenthetett, de kevésbé tiltakozást. De Szabó Lőrinc eszmény-választása nemcsak visszalépést je­lentett: lényegbeli különbséget találhatunk ez alkalmazás babitsi és Szabó Lőrinc-i módja között is. Babitsnál a széthasadt világ keresztezési pontján sérüléseket szenvedett, de teljes személyiség foglal helyet, jelentőségét megtartott, önmaga méreteihez ragasz­kodó ember. Bárha ezek a szerepek, amelyekben megtestesülhet, éppúgy kövületek, mint az általuk védett és képviselt polgári-hu­manista ideálok. Már maguk a verscímek is erre utalnak: Holt próféta legyen, Mint különös hírmondó. .. Hol különöseket, de még talál szerepeket, amelyekben megfogalmazhatja magát, hol pedig költőként szituálni igyekezik saját emberi helyzetét („Álmod­tam én és az álom, az álom én magam voltam"). És amikor látszólag lefokozza ember-képletét, épp akkor találja meg helyét a világban, a térben és időben széteső részek kommunikációjának biztosítója­ként (Csak posta voltál). Ebből a szétszakadt világban egységben összetartott személyi­ség-képletből azután vezethetett út a cselekvő humanizmus felé. Hisz a bandákra szakadt emberiség és e horda-világ ellenében egy új rend nevében a szellem és szerelemre apelláló ember képe nem­sokára József Attila Ars poeticájában kér helyet, és magánál Ba­bitsnál is a hólt próféta Jónásként támad életre, majd a még ifjúbb tanítvány, Radnóti cseréli ki a babitsi rímben a csak szemlélődő­tiltakozó Jeremiás prófétát: Babits: Elsüllyedt a világ és nem maradt élve más: dombon ül s fejet csóvál a mord Jeremiás. Radnóti: mért méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom