Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Kabdebó Lóránt A Nyugat utolsó éveinek, a harmincas évek végének, és a negyvenesek első felének két, egymással összefüggő központi kategóriáját, a kor költészetében jelentkező humanizmus-koncepciót és megformálódó személyiség-képletet, illetőleg e két kategória különböző mértékű és fokozatú megvalósulásait szeretném megvizsgálni. Kiindulásul ezeknek a kategóriáknak egy — éppen ezen korszaka révén — vitatott költő, Szabó Lőrinc pályáján való jelentkezéséből indulok ki. A továbbiakban pedig a nála megfigyelt eredményeket és problémákat szembesítem a kortárs-költészetnek e kategóriák kiteljesítésében elért legjellegzetesebb eredményeivel. Vizsgálódásunkat egy korábbi szemléleti állapot idézésével kell kezdenünk. A harmincas évek elején Szabó Lőrincnél még csak fenyegető epizódként találkozunk a magányt is felborító, az önként vállalt személyes elkülönülést is megzavaró képpel: „Magányod barlangját kard kutatja át". Az ekkori versben (Politika, 1931) ezt az esélyt mindenképpen el akarja utasítani — bár akkor is hasztalan — a jelenből. „Háború jön újra" — vezeti be ezt a képet, a formális jelenidőt tartalmában a jövőbe áttéve. Majd megismétli olyan általános jelenben, mely már a vers-jelent is bevonja ugyan a jövő háború színtereként, de túlzott általánosításával ki is vonja az előbbi konkrét fenyegetés alól. A következő mondat igeidő használata jövőt sugall („leszel"). A folytatás ellenben konkrétan a jelenre utal: „Már itt a szörnyeteg". Ezután következik a vers már idézett központi képe, mely a maga gnomatikusságában egyként kapcsolható lenne egy konkrét jelenidejű versbe, de egy általános didaktikus vers vezető-képe is lehet. A vers zárásában azután fokozatosan tolja a jövőbe ezt az egész általános tanulságot: szó szerint kiejti a „jövő" szót, valamint az igeidővel is e felé a jövő felé távolítja a képet: „s a jövő azé lesz, aki bestiább". Háború jön újra, háború mindig: tenni kell! Egy perc, és áruló leszel, vagy az se, csak egy buta hulla. Már itt a szörnyeteg. Utálod ? Vele vagy ellene ! Magányod barlangját kard kutatja át. Lemondás? Nincs! Az üldöző nem mond le rólad! s a jövő azé lesz, aki bestiább.