Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

szociális indulatát, addig a fejtanulmány tapasztalatainak birtokában, a nagy műben biztos kézzel, néhány vonással, markánsan megrajzolja a napszámos alakját és gondolatilag magas szinten értelmezi az alakot, feltárja a napszámos elkeseredett lerészegedése mögöttes, szociális-morális tartalmát. A zsáner-technikából eredő tárgyilagosság, a testi és lelki nyomorra való felelősségteljes odafigyelés a Külvárosi éjt megalapozó szemlélet előfoka. Juhász Gyula hatása tehát egyik összetevője lett annak a teljesítménynek, amelyet József Attila ebben a nagy művében elért. Sok érdekes problémát vet föl a Vergődő diák második strófája: Nagyon szeretne kisuhanni, mámoros csókban együtthalni valakivel. A halál és szerelem sajátos kapcsolata, a szerelemben együtthalás vágya, tehát egy, a költészetben ősidők óta ismert és a költészet minden rétegében és szintjén (népköltészet, magyar nóta, sláger, ,,magas irodalom") elterjedt motívum kap formát benne. Látszólag szinte korlátlan hatás-lehetőséggel kell számolnunk, de ez a szám erősen lecsökken, ha csupán azt vesszük figyelembe, amihez ebben az időben a költő hozzájuthatott. A kör még jobban megszűkülne, ha a reális lehetőségek közül a valóban ismerteket ki tudnánk válogatni, a hagyomány-potenciáltól a hagyomány-struktúrát el tudnánk különíteni. A legbelsőbb koncentrikus körben pedig az az egy vagy néhány hatás-tényező foglal helyet, amelyek alakítólag, meghatározóan beleszóltak a motívum adott formában történő megvalósításába. Ez az egy vagy hatás-kontamináció esetén néhány hatás részben úgy értelmezhető, mint közvetítés: egy jelentős hagyományt tesznek felfoghatóvá, elevenné a költő számára. De a hatás több is mint közvetítés: minden mintában a hagyomány egyszeri, sajátos módon realizálódik, a költő rányomja bélyegét a mégoly általánosan használt motívumra is. Az idézett strófa mintájaként szolgálhattak például Babits (Laodameia, Üj leoninusok) művei, de a formai jegyek, stigmák Ady hatását teszik valószínűbbé. Ady az elfogyni az ölelésben című költeményében így ír: Szájon, mellen, karban, kézben Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom.