Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

tőfi nem alkuszik s Petőfi a forradalomé volt. Nem szabadság kell nekünk, romantikus, szilaj, pusztai szabadság, de az a szabadság, amelyet Petőfi csak sejtett". (Renaissance, 1910.) Ennek az értékhierarchia csúcsára helyezett Petőfinek az előde Adynál Csokonai, utóda pedig, értékeinek az új irodalomba való átmentője a századvég nagy magányosa. Vajda János. A ,,Gina költője" már a közvetlen előd Ady számára, aki mellett Komjáthyra, Reviczkyre, Tolnaira, a hivatalos irodalom és tudomány kitagodottjaira esik a fény, hogy igaztalanul, de az igaz harc indulata által szentesítetten árnyékba kerüljenek a kanonizált nagyok, Arany és Mikszáth, így tehát Ady irodalomtörténetében még együtt van nyugatos magyarság, a 48 befejezésére lázító forradalmi hagyomány és a századvég líráját felfedező őskeresés, és Schöpflin és Babits Kölcseytől Vörösmartyhoz és Aranyhoz vezető fejlődésrajzával szembehelyeződik az a vonal, amely Csokonait, Petőfit és Vajdát köti össze. A két világháború közötti irodalomtörténetírás nem tudta tudományos koncepcióvá mélyíteni az Ady „irodalomtörténetében" létrejövő eszmei egységet. A fejlődésvonalat, amely Csokonaitól Petőfin át Vajdához vezetett, a születő marxista szintéziskísérletek hosszabbították meg Adyig és jóval később József Attiláig. Az európai magyarság történelmi őskereséséből a Nyugat teoretikusai írtak irodalomtörténetet. A németellenes oppozíció és a rebellisprotestáns kelet-magyar hagyomány a népies tábor reprezentánsainál vált szintézisalkotó tényezővé. A Nyugat irodalomtörténetét — ahogy az egykorú kritika is megállapította — valóban Szerb Antal írta meg. De koncepcióját nem az Ady által kivívott eszmei magaslaton fogalmazta meg, hanem Ignotus és Schöpflin örökét is folytatva Babits irodalomtörténeti vázlatát komponálta teljes szintézissé. Éppen ezért jelképes erejű a tény, hogy az Erdélyi Helikon pályázatán a felkért döntőbíró. Babits Mihály éppen az „invitis nubibus" jeligéjű mű íróját, Szerb Antalt javasolja a pályadíjra, mert szerinte a beadott vázlat „inkább intuitív, mint tudós hajlamú szerzőre vall, akinek mindazonáltal tudományos képzettsége és eszétikai műveltsége is kellő szinten áll.'"

1 Szerb Antal műve eszmei kiindulópontjává magyarság és Európa Babits megjelölte irodalmi egységét teszi. „Számunkra a magyar irodalomtörténet nagy strukturális szépségét az adja meg — írta szubjektív fűtöttséggel —, hogy ebben az aránylag kis terjedelmű magyar irodalomban az európai szellem valamennyi fázisa, valamennyi megmozdulása meglelhető, semmi sem múlt el nyom* Szerb Antal Bibliográfia, Szabó Ervin Könyvtár, 1961. III—IV. 1.