Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

és ez a hang kilármázott a teljes ismeretlenségből néhány új erőt és a lap-mozgalom karaktert kapott." (Kassák Lajos: Válasz és sokféle álláspont, Ma, 1922. VIII. 8. 1.). Ez új idők eljövetelét Ígérte, s a dolgok lényegét kereső „kutató művészet"-et a „cselekvők művészete", az új világot felépíteni akarók művészete váltotta fel. Ezen a ponton tíz év alatt az utak másodszor is elváltak, s a puszta szimpátia, vagy elismerés állásfoglalás nélkül már nem volt elegendő. A hadüzenet a Nyugat táborából érkezett, Babits: Ma, holnap és irodalom című cikkével, (1916. II. k. 328. 1.), melyben Babits a Nyugat mindenkor a tehetségeket támogató alapállásából kiindulva vallja, hogy vétenének saját hagyományaik ellen, ha az új nemzedék szavát nem hallgatnák meg. Az új folyóirat, a Tett még túl fiatal ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, „ .. . lehet egy Herkules bölcsője, de lehet csak néhány kérész tócsaágya." Szkeptikusan fogadja a művészet új alapokra helyezésének gondolatát: „Az, hogy az irodalmat egészében, lényegileg meg lehessen újítani, mindig a kevésbé tájékozott fiatalság illúziója volt." Babits esztétikai igényességét bántják a „lármázok" disszonáns hangjai. „Minden merészebb eltérés az ízléstől könnyen nevetségessé válik, ha új ízléssé össze nem simul." Joggal követeli rajtuk a formai igényességet, mert, mint mondja, „megértetni, elhitetni lehet valamit művészet nélkül is, de szuggerálni, ez már csak a művészet formai eszközeivel lehetséges." Ebben igaza van Babitsnak, de abban feltétlenül téved, amikor azt állítja, hogy a „költőnek nem kell új eszme, hogy új hatást hozzon létre: s ezért, hogy lényeggé a művészetben éppen a szuggesztív hatás eszköze, a forma válik." Kassákék programjában a hangsúly a „szocialista emberen" van, de azért nem vallják magukat minőség dolgában sem alávalóbbnak: „Kérjük Babitsot, nézze csak át a négerek plasztikáját és az egész primitív festők képeit; minden technikai készség nélkül is menynyivel inkább fogták meg és juttatták érvényre azok az arc karakterét, ... mint a mi Vadász Miklósunk." (A rettenetes nagy hamu alól Babits Mihályhoz, Nyugat, 1916. II. k. 420. 1.). Kassákék lapjainak és a magyar avantgarde-nak története számos, még ma sem tisztázott ellentmondástól és félreértéstől terhes. De az a tény, hogy a forradalmi átalakulás első követői voltak a magyar művészet történetében, legjobb tudásuk szerint elsőnek sorakoztak fel a forradalomért küzdők élvonalába, már a Nyugat politikai és művészeti céljainak túlhaladását jelentette. A Nyugat pályájának szépen ívelő kezdeti lendületét a stagnálás, majd a lassú hanyatlás időszaka követte. Most, amikor három évtizede nem jelenik már meg, visszeemlékezve rá, leghaladóbb