Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

folyóirat megszűnésének a magyar irodalomra kiható valamennyi következményével, június elején elhatározta, hogy átveszi a Nyugatot. (Lásd ezzel kapcsolatban a Nyugat 1912. július 1-i számának Ignotus által írt programcikkét.) Ignotusnak a Nyugat átvételére vonatkozó elhatározása a folyóirat fennmaradása körüli közel fél éves bizonytalanság végére tett pontot. A Nyugat pénzügyi kérdéseinek áthidalása mégsem jelentette a folyóirat valamennyi belső problémájának a felszámolását. Továbbra is rendezetlen maradt ugyanis a szerkesztés ügye. Jóllehet Hatványnak a Nyugatból történő kiválásával a folyóirat kebelén belül megszűntek az előbbihez kapcsolódó látványos összeütközések, a Nyugat szerkesztésének addig érvényesült gyakorlatát mégsem lehetett érintetlenül hagyni. Hogy a folyóirat szerkesztése tekintetében szembe kellett nézni bizonyos mérvű változtatás szükségével, az elsősorban Ady személyével függött össze. Ady, aki — miként láttuk — a megelőző időkben nyíltan exponálta magát Hatvány oldalán, Hatvány kiválása után is kitartott a Nyugat szerkesztését illető fenntartásai mellett. Ez a tény magábanhordta annak veszélyét, hogy egy szeszélyes pillanatban Ady is hátat fordíthat a folyóiratnak. Ignotus és Fenyő egy időben gondoltak ugyan arra, hogy vállalják a Nyugatot esetleg Ady nélkül is, de ezt a gondolatot számos megfontolásból hamarosan elvetették. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy Ady kiválása nemcsak irodalmilag jelentett volna súlyos veszteséget a Nyugat számára, hanem az előfizetők várható megcsappanása miatt anyagilag is. Mindez arra késztette a Nyugat szerkesztőit, hogy az ellentétek áthidalására június első napjaiban tárgyalásokat kezdjenek Adyval. A tárgyalások, az egyezkedő kísérletek kezdetben csak nehezen haladtak előre. Ady, akinek — mint ismeretes — forradalmi verseit mellőzte a Nyugat, most keményen bírálta Osvát szerkesztői elveit. Osvát Ady határozott fellépése következtében kénytelen volt a szerkesztés kérdésében engedményeket tenni. Az Adyval kapcsolatos konfliktus megoldását végül is az hozta meg, hogy a Nyugat szerkesztői, mint egy évvel korábban Hatványnak, ezúttal Adynak biztosítottak szerkesztői jogot. E döntés értelmében átalakult a Nyugat szerkesztősége. Osvát — legalábbis formálisan — lemondott a folyóiratnál betöltött felelős szerkesztői tisztségéről, s helyette Ignotus és Fenyő Miksa mellé Ady került harmadikként a Nyugat szerkesztőségébe. Osvát névlegesen mint főmunkatárs