Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Láng József Az alábbiakban a forradalmak előtti Nyugat történetének egyik részletkérdésével, Hatvány és Osvát ellentétével s a folyóirat ehhez kapcsolódó, 1911 elején kirobbant belső válságával kívánok foglalkozni. A kérdéssel a századelő magyar irodalmát, illetve a Nyugat köré tömörült írói egyéniségek életművét tárgyaló irodalomtörténeti munkákban nem egyszer találkozhatunk, a kutatás azonban részletesebben mind ez ideig nem foglalkozott vele. A téma mindenképpen megérdemli figyelmünket, nemcsak azért, mert Hatvány és Osvát nézeteltéréseiből a Nyugat eddigi s a későbbi időszakokat tekintve is legmélyebb, nemegyszer magának a folyóiratnak a létét is fenyegető válsága bontakozott ki, hanem azért is, mert a Hatvány—Osvát ellentétben jól tükröződtek azok az eltérő elvi—esztétikai álláspontok, amelyek a Nyugat megítélését, elsősorban Osvát szerkesztői tevékenysége idején, mindig is meghatározták. Ismeretes, hogy Hatványnak, a Nyugat kiadójának a szembekerülése a folyóiratot szerkesztő Osváttal, a kettejük vitájába bele-belevegyülő személyes mozzanatokon túl. alapvetően szerkesztéspolitikai kérdésekben gyökerezett. Hatvány a Nyíigat első két évfolyamának megjelenése után, 1910-től mindinkább fokozódó elégedetlenséggel figyelte Osvát szerkesztéspolitikai gyakorlatát. Elégedetlensége alapvetően két, a folyóirat jellegét erősen meghatározó tényezővel függött össze. Egyrészt Hatvány, mint a Nyugat íróinak és műveiknek éveken át leglelkesebb propagálóra (elég e tekintetben csak a Nyugat általa kezdeményezett matinéira, 1909 második felétől rendszeressé váló vidéki felolvasó körútjaira stb. utalni) a Nyugatot elsősorban a folyóiratot létrehozó írók fórumának tekintette, éppen ezért nem kevés ellenérzéssel szemlélte, hogy Osvát újabb s újabb tehetségek felfedezésének reményében egyre tágabb teret nyit a folyóirat hasábjain a kezdő írók előtt, megbontva ezzel — miként Hatvány látta •— a Nyugat egységes, a modern irodalom vezető íróitól korábban kölcsönzött jellegét. De Osvát tehetségfelfedező törekvéseitől Hatvány nem csupán a Nyugat jellegét féltette. A kezdő írók gyakori szerepeltetésében egyúttal a folyóiratot megteremtő írók s az általuk megvívott, akkor általában már befejezettnek tekintett irodalmi forradalom lejáratását látta. „Aki folyton forrong, az lejáratja a forradalmat. A megmerevülés néha fejlődés jele, a hosszúra nyúlt »Sturm und Drang« visszamaradásé! Az a színigazgató, aki mindig csak kezdők darabjait adja, tönkre teszi színházát, és nem használ vele sem a művészetnek, sem a kezdőknek, akiket pártolni vélt" — írta ezzel