Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Kevesebb irodalom, több élet!" S persze ugyanezt el lehetett volna mondani — mutatis mutandis — a munkásirodalomról: az élet ábrázolása, több művészettel. A vita egyoldalúvá vált, az ellentétek még nagyobb elmélyüléshez vezettek. A két tábor irodalma már csak felszínes formában érintkezett ettől az időtől kezdve. Még akkor is ezt kell mondanunk, ha a Nyugat ír mindig elsőként Révész Béla műveiről, ha Peterdi Andor, Farkas Antal írásai ezután is megjelennek a Nyugatban. Inkább a Népszava elzárkózása szembetűnőbb, az Olvasótár megszűnésével a Nyugat körüli progresszív írók művei alig jelennek meg többé a lapban. Talán az egyetlen kivétel Nagy Lajos. A Nyugat ugyanakkor Szabó Ervinhez közeledik. Szabó Ervin, a Nyugat megindulása óta munkatársa a folyóiratnak. Műveit elsőként ismerteti Ignotus, s a Tőke és munka című művének elemzésekor például ezt írja: ,,E percben s a mi nemzedékünk számára a Szabó Ervin gondolatmenete az, amiben a végsőnek tetsző lehetőségek össze vannak foglalva." (1911. II. k. 423. 1.) Az 1912. május 23-i nagy tömegsztrájk véres eseményei — úgy tetszik — újra táborba gyűjtik a progresszív magyar irodalmat. Alig van író, aki valamilyen formában ne tiltakoznék, és ne vállalna szolidaritást a sztrájkolókkal. A Nyugat egymás után közli ezeket az írásokat Ady, Babits, Kaffka, Kosztolányi, Gábor Andor, Bíró Lajos, Bródy Sándor tollából. Ennek ellenére igaztalan vád is éri a magyar írókat. Göndör Ferenc amikor számot vet az eseményekkel, így vélekedik: „A magyar proletárság is éppen mostanában készülődött döntő rohamra a mai jogfosztó és országrontó politikai uralom ellen. De a magyar irodalom meglehetősen távoltartotta magát a szervezett munkásság harci készülődéseitől . . . Vannak persze vigasztaló jelenségek is. Itt van Ady Endre, aki hatalmas poétái erejével a mi nagy ügyünket szolgálja." (Az írók és a tömegsztrájk, Szocializmus, 1912—13. 6. sz. 329. ill. 330. 1.) Göndör helyesen látja Ady jelentőségét a forradalmasodé munkásmozgalomban, de elszigeteli őt, amikor nem méltányolja, hogy Ady mellett ott vannak azok az írók is, akik ugyan a tömegsztrájk előkészítésében nem vettek részt, de szolidaritást vállaltak velük és ügyük mellett hitet tettek. Ök voltak azok, akik később, az első világháború kezdetén éppen a Nyugat cikk-sorozatában fejtették ki véleményüket: ..mit tehet a magyar író a háború ellen?" Közöttük van Kaffka Margit, Kosztolányi, Karinthy, Nagy Lajos. A Népszava vezetői viszont éppen ekkoriban igenlik a háborút s megszavazzák a hadihiteleket. A Nyugat írói — némelyek kezdeti bizonytalansága után — viszont szembefordulnak a háborúval. A háborús időszak előestéjén még egy komoly vitára kerül sor