Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

itt elsősorban. Másrészt azonban az átszínezés sajátos lehetőségeit jelentette az impresszionizmus, a benyomások olyan lírai alapanyagát, színeit, amelyeket az írói fantázia a látomás egész művön eluralkodó expresszivitásába vont, Az impresszionista ecsetkezelés így áll Szini Gyulánál a mesei cselekményszövés, mesei atmoszféra, Csáth Gézánál a szimbolikus tartalom, Szomorynál a nagyzenekari hangzás, Krúdynál a több idősíkot, emlékezést, realitást, látomást egybemosó lírai próza szolgálatába. A szimbolizmus öntörvényű világot teremtő sejtetése, zeneisége az impresszionizmusnál szuverénebb módon termékenyítette meg a magyar prózát. A születés—mámor—halál—ritmus dionysiájának végső lényeget sejtető szimbólumba-emelésével, élet—szerelem— halál rejtett korrespondenciájának felfedésével — gondoljunk Szini Sárga baiórjának, a loviki A keresztúton ködbe trombitáló postakocsijának és Krúdy Vörös postakocsijának útjára —, a szimbolizmus lehetőséget nyitott a valóságot az intuitív, belső látás törvényei szerint átrendező írói látomás számára. A francia költészetből a magyar lírába örökített ortodox formában a szimbolizmus — nagybetűs fogalmaival, romantikából megmaradt rejtelmes rekvizitumaival — csak egy sápatag, áttételes fogalmi rendszerek rejtvényei között bolyongó prózát eredményezett; Csáth Géza, Cholnoky László, Elek Artúr, Turcsányi Elek novellisztikájának egyes darabjaira jellemző — a részletek minden gazdagsága mellett is — ez az önálló költői világ létrejöttét megakadályozó szimbolikus szikkadtság. A lírikus próza egészében azonban a szimbolizmus a romantikából már megismert jegyekkel gazdagította kifejezési lehetőségeit, tágította öntörvényű költői világgá sejtelmes képeit. A romantika újrafelfedezése szintén kettős lehetőséget jelentett. Egyrészt a német romantika, elsősorban Hoffmann kísértet járásai nyomán misztikus hangulatok, irracionális borzongások felélesztését, elsüllyedt kultúrák titokzatos életének újraélését, másrészt azonban a romantika már korábban felfedezett eredményeinek — a fantasztikumnak, a meseszerűségnek, a reálisból hirtelen átváltó irreálisnak, groteszknek, a kihagyásos, mélylélektani tartalmak felszínre hozására alkalmas balladai technikának — felhasználásával, modern átértékelésével, egy szuverén világ teremtését is. Jellegzetes példa erre a kettősségre a két Cholnoky művészete. Cholnoky Viktor az örök emberi lét titokzatos, intenzív tartalmait keresi a misztikus ókori kultúrákban éppúgy, mint a sűrű levegőjű „túladunai" világban, de elbeszélései — kevés kivételtől eltekintve — inkább egyetemes műveltségünk misztikus-romantikus korrespondenciáit világítják meg a történelmi tájak, mesék megiclézésé9 Vita a Nyugatról 129