Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

Ma Adyból mégis azt emelném ki, hogy nélküle nagy lyuk maradna a magyar irodalomban. Stílusban, eszmében, mindenben olyasvalamit jelent Ady, ami nélküle nem volna. Mint minden költőnek, természetesen Adynak is meg lehet találni, ki lehet nyomozni a stiláris és eszmei elődeit külföldön, belföldön, francia költészetben, régi magyar költészetben, stb. Egészében nem tudjuk ma már szellemi életünket Ady léite nélkül elképzelni. Egészen másképp alakult volna, másképpen kanyarodott volna a magyar irodalom útja, ha Ady nincs. Nem tudjuk, hogyan. Mindenesetre egy pótolhatatlan ízület, egy nélkülözhetetlen fogaskerék, amit nyolc-tíz költőnkről talán elmondhatunk, nem többről. Egyszerűen nem tudom elképzelni a XX. századi magyar költészetet és irodalmat Ady nélkül. S a történelmet? Adynak különösebb beleszólása a magyar történelembe, sajnos nem volt. Bár lett volna! Azok a radikális erők, amik Adyban éltek, a költészetben és az újságcikkekben, a maguk korában sajnos nem túl hatásos újságcikkekben fejeződtek ki. Nem adott a magyar történelem beleszólást Adynak. S ez elég baj, de így van. Mert bizony attól az Ady-féle ostorozástól nyugodtan ment tovább minden, amerre tudott. Nem nagyon érezték azt az ostort abban a korban! Sokkal több módja volt a Tisza István-i Magyarországnak Adynak kellemetlenkedni, mint amekkorák Ady maximálisan is csak szúnyogcsípésnek nevezhető kis bökései voltak Szabolcska Mihály, Rákosi Jenő, Tisza István és a többiek irányában. Akiket ezek a szúnyogcsípések érintettek, bizony vajmi könnyen elviselték. Rám Ady fiatal koromban nagy hatással volt. Tulajdonképp úgy 13—16 éves korom közt tanultam meg írni. Akkori írásaim nagy része, mondhatnám, Ady-epigonizmus. Ady stílusa, Ady lénye, Ady viszonylagos szabadsága az előző periódushoz képest, — előző perióduson értve akár Endrődi Sándort, Kozma Andort, Szabolcska nemzedékét, sőt előző perióduson értve akár Petőfit, Aranyt, Vajda Jánost. Igen nagy felszabadító hatással volt rám Ady, amit feltétlenül holtig viselek. Ameddig csak írok, mindig adósa maradok annak a hatásnak, amit ifjúkoromban Adytól kaptam. Kérdés: S aztán elhagytad Adyt? Magad mögött tudtad és ő is relikvia számodra?