Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

nyelvet, stílust, felfogást megújított, új veretet, értelmet adott a szavaiknak, a magyar költészetben korszakot alkotott. így állnánk hát Adyval, halála után ötven és egynéhány esztendővel? „Ady nem divatos." — Más a divat, ahogy mondani szokták. Egy költőre természetesen semmiféle divat nem kötelező, valami divatot követnie nem is üdvös. Találja meg a saját útját a költő. De hadd szálljunk még ezekről a dolgokról is valamit. Nem polemizálni akarok itten. Az ilyesmi a 'kritika dolga (volna!). Mindenesetre rajta múlik, hogy egy irodalmi közízlést újból felistápolandó szerepében azt megalkotni, elősegíteni igyekezzen: A költészet — néha üdvös — .szabálytalanságai mellett a költészetnek a még józan elmék számára támaisztékul, eligazodásul szolgáló mai szabályait. Hal a válaszfal például a merész és értékes kísérletek és az üres halandzsa között? A szabadjára eresztett és (a lapoktól passzivitással) támogatott dilettantizmus, és a becsületesen újra törekvő költészet között? Ki szabályozza az ízlést? Mi jelenti egy mai versben már a költészet kritériumát? Mi a jelentősége, jogosultsága sok mai versnek, ha sem a mondanivaló, sem az értelem, sem a nyelv, forma és a szépség nem fontos: kérdezem már eltévedve, e mai költészeti világban. Ez a versekben szerteszét megmutatkozó értelmetlenség, zagyvaság, dilettantizmus volna az Adyt helyettesíteni akaró legújabb valami? Az a valami, ami a magyar vers legújabb vonalát jelentené? Az Ady-bálványt döngetik, jobbra-balra billentik az egyes legújabbak; és a költészetben nem rendkívüli valami ez. Az ifjúság nem is szokta tűrni a bálványdkat. De ha bálványokat dönt, ne tegyen helyébe hamisakat. Egy régi fiatal;, Byron, felzúdult a Shakespeare-bálvány ellen, és helyébe rakta Pope-ot. (Az igaz, hogy könyv nélkül idézte az őt dühítő Wilüam-et.) Ady Endre is kirúgott Arany Jánosra, az akkori, elébe tolt bálványra, de ugyanakkor azt írta, a Buda halálával kapcsolatban, hogy Arany mégis a legjobban tudott magyarul. Vajon kiket raknak az ifjalk az Ady4oélvány helyébe? Első rajongásaim után, amelyek Végső kicsengései a ToIZ-ban megjelent Ady—•Kosztolányi-polémiában hangzottak el részemről, hadd mondom el most, későn, amit akkor, a harc hevében nem akartam — és nem is lett volna helyén —, néhány, mondjuk, „kifogásomat" az „Ady-bálVányt" illetően én is. (Kifogást, amit ellenségei annak idején különben bőven elmondtak: de attól még Ady Ady maradt.)