Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

irodalmi kör ízlését vagy inkább ellenérzését tükrözte. Mostani gyűjtésünk egyik célja éppen az volt, hogy azóta az Ady-kérdés körül minden közvetlen érdektől megtisztult irodalmi közvéleményen keresztül a versolvasók szélesebb körének ízlését is kitapintsuk. És talán nem elfogultság, ha megállapítjuk, hogy e kötetben közölt nyilatkozatok sok szubjektív vélemény ellenére is általánosabb érvénnyel közelítik meg az Ady-kérdést minden eddigi vitánál. Nyilván szerepe van ebben az ötvenéves távlatnak is: Ady értéke, nagysága nem vitatott többé. De azt se feledjük, hogy az utolsó 10—15 évben hozzáférhetővé lett s ezzel új sugárzást kapott az Ady-mű. Eddig kiadatlan versek, novellák, újságcikkek, tanulmányok jelenteik meg nagy bőséggel, s a vélemények már nem rögeszmékhez, hanem művekhez kötődhetnek. Ennek megfelelően, bár kiadványunk nem jelent nagy publicitást, talán támaszkodhatnak rá azok, akiknek nehézséget okozott az Ady-kérdésben gyakran megnyilvánuló ízlésbeli összevisszaság, elsősorban az irodalomtanárok, akik az ,ifjú szívek" megmunkálásának feladatával birkóznak. A hozzászólók kiválasztásában az vezetett bennünket, hogy ha már valamilyen teljességre nem gondolhattunk, a válogatás legalább megközelítően tükrözze irodalmi életünk főbb erővonalait: minden generáció, minden ízlés, minden irányzat képviselve legyen benne. Különösen fontosnak tartottuk, hogy elmondják véleményüket azok, akik régebben is hallatták szavukat az Ady4térdésben, akár a Toll-vitában, akár másutt, valamint a legfiatalabbak, akiknek véleménye egy kicsit már a jövőt is előlegezi. És mert műhelytitkokat is fürkésztünk, elsősorban költőket bírtunk szóra. Itt is megköszönöm, hogy vállalkoztak erre a nem is túl egyszerű és nagyon kevéssé látványos feladatra. A kérdéssort nem azzal a céllal állítottuk össze, hogy bonyolult esztétikai és irodalomtörténeti problémákra keressünk megoldást, hanem hogy annak a jelenségnek okait kutassuk, miért csökkent az utóbbi években, évtizedekben olyan jelentős mértékben Ady költészetének hatóereje. Kérdéseink ehhez kívántak valamelyes fogódzót adni, de egyetlen esetben sem ragaszkodtunk hozzájuk szigorúan, magunk is vetettünk közbe helyenként másokat, mert éppen az okok sokrétűsége miatt a kérdések merev feltevése óhatatlanul iskolás jelleget adott volna a válaszoknak is. így esett, hogy ahány válasz, annyiféle: a részletes elvi-esztétikai okfejtéstől kezdve egészen az érzelmekből és emlékekből táplálkozó szubjektív vallomásig.